2013-ban a világ az operaműfaj két óriásának évfordulóját ünnepli: Giuseppe Verdi és Richard Wagner születésének bicentenáriumát. Míg Wagner zenéje évek óta jelen van a Művészetek Palotájában, addig Verdi alkotásai eddig csak elvétve szólaltak meg az operajátszásra is kiváló Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Az olasz mester 1846-ban bemutatott korai operája, az Attila azonban sehol a világon nem tartozik gyakran játszott művei közé. A történet a hun királyról szól, aki a szövegkönyv szerint szerelmes lesz az ellenség hercegnőjébe - vesztét is ez okozza. Akárcsak a Nabucco és a Lombardok, ez a darab is az Itália-egyesítés lázában született operák sorába illeszkedik, nem kevés utalással a korabeli politikai helyzetre.
A címszerepre aligha lehetne alkalmasabb megformálót találni Giacomo Prestiánál, aki a 19. századi itáliai operák egyik legkiválóbb és legkeresettebb előadója világszerte. A milánói Scala, a Párizsi Nemzeti Opera, a Bécsi Állami Opera, a Zürichi Operaház és számos másik jelentős európai játszóhely rendszeres vendége, s olyan jeles karmesterekkel dolgozott együtt, mint Claudio Abbado, Zubin Mehta, Riccardo Muti vagy Daniel Barenboim. Mindemellett szenvedélyes motoros - 1200 köbcentis gépével járja a toscanai vidéket -, s barkácsolni és repülőgép-modellezni is szeret.
A Kolozsvári Magyar Opera Zenekara és Énekkara egyre többször veszi ki a részét a magyarországi zenei élet eseményeiből - a közönség nagy örömére. Az előadás sikerére garancia a dirigens személye is, hiszen ő az olasz bel canto stílust Giuseppe Patanétól sajátította el, aki pedig édesapja révén még a 19. századi előadói hagyományok letéteményeseként adta neki tovább a tudást. Mint Pier Giorgio Morandi mondja: „Nem mindent úgy kell vezényelni, ahogyan az a kottában le van írva!”

Rendező: Művészetek Palotája