Amint azt egy interjúban elmondta, Schiff András úgy érzi, a számára legkedvesebb alkotásokat vezényelni egészen más, mint ha csak zongorán játssza el őket. A zenekari művek megszólaltatása iránti vágy érlelte meg benne azt az elhatározást, hogy a karmesteri pulpitusról is kapcsolatba kerüljön ezekkel a kompozíciókkal. Ráadásul Bach, később pedig Mozart zongoraversenyeinek a próbái közben kiválóan meg tudta beszélni egy-egy alkotás részleteit a zenekarok tagjaival - különösen a karmester távollétében. Így mintegy a muzsikusok ösztönzésére is próbált szerencsét, amikor kiváló hangszeres hírében álló barátaiból 1999-ben megalapította saját zenekarát. A nevének olasz fordítását viselő együttessel Bach Máté-passiója és h-moll miséje mellett Mozart Così fan tutte című operáját, valamint összes zongoraversenyét is előadták már.
A most műsorukon szereplő művek 1785 és 1788 között keletkeztek Bécsben, vagyis akkor, amikor Mozart már elhagyta a salzburgi érseki udvart, és - mai kifejezéssel élve - szabadúszóként működött a császárvárosban. Bár ott népszerűsége csúcsára érkezett, s a pezsgő zenei élet is újabb és újabb művek írására ösztönözte, sajátos életmódja arra késztette, hogy koncerteket szervezzen magának. Ezekre az alkalmakra számos zongoraversenyt írt, amelyek szólistájaként mindig ő lépett fel.
Az úgynevezett „Nagy” g-moll szimfónia három utolsó szimfóniájának középső darabja (a másik kettővel együtt mindössze hat hét leforgása alatt készült el vele), és szimfonikus életművének csúcsát jelenti. Harmóniai merészsége, dallami extravaganciája korának egyik avantgárd darabjává avatta a kompozíciót, amelyet melankolikus és elkeseredett hangulata miatt Mozart egyik legmegindítóbb művének tartanak.

Rendező: