Schallinger-Foidl Artúr 1995-ben született, a Bartók Béla Konzervatóriumban Szathmáry Lilla, a Zeneakadémián Fassang László, Pálúr János, Ruppert István, Szabó Balázs és Spányi Miklós voltak tanárai. Érdeklődésének középpontjában a régizene és a historikus előadói praxis áll. Számos mesterkurzuson vett részt, az orgona és csembaló mellett viola da gambázni is tanult. 2014-ben megalapította saját együttesét, a Bacchus Consortot, de rendszeresen fellép más együttesekkel is.
Diplomahangversenyén nagy hangsúlyt kap a régizene, ám a műsor fő irányelve, hogy bemutassa, miként idézi az orgona a zenekari hangzást a barokktól egészen a 20. századig. Johann Sebastian Bach egyik legnagyobb orgonaművén, az e-moll prelúdium és fúgán keresztül a középnémet orgonatradíciót ismerhetjük meg. Carl Philipp Emanuel Bach d-moll csembalóversenyének első tétele szembeállítja az orgona hangzását egy valódi zenekarral, a darab előadásában a Bacchus Consort működik közre. Bach egyik példaképe volt Johann Caspar Fischer, akinek Zenei parnasszus című sorozatból hallhatunk egy csembalószvitet. A német szerző műveiben erős francia hatás hallható, Urania című szivtjének tételei orgonán zenekari táncok benyomását keltik. Gaston Litaize Prelude et danse fugue című darabja visszautal a koncertet nyitó Bach műre, és szinte idézi annak fúgatémáját.
A második félidő nyitánya Charles Piroye alkotása: La Béatitude című darabja a XIV. Lajos korabeli udvari zenekar hangzására emlékeztet, s ez nem véletlen: Piroye ugyanis Lully tanítványa volt. A koncert zárásaként romantikus művek hangzanak el: Brahms IV. (e-moll) szimfóniájának nyitótétele orgonaátiratban, majd két Rossini-ária, amelyekben a szólista mellett az orgona tölti be a zenekar szerepét. Rossini Kis ünnepi miséjéből az O salutaris hostiát, végül pedig a monumentális zárótételt, az Agnus Deit hallhatjuk.

Rendező: Zeneakadémia, Müpa