Kocsis Zoltán és az általa tizenöt éve vezetett Nemzeti Filharmonikus Zenekar néhány esztendeje új területet hódít meg a közönség nagy örömére: ritkán játszott operákat adnak elő. Ezek között külön vonulattá nő a Richard Strauss-sorozat, amelyben eddig a Daphné szólalt meg, a 2012/2013-as évadban pedig további két dalművet láthat a nagyérdemű: A hallgatag asszonyt, illetve a zeneszerző utolsó operáját, amely a Capriccio címet viseli. A második világháború alatt 1942-ben Münchenben bemutatott opera különlegessége, hogy Strauss fiktív műfajba sorolta, s alcímében Konversationsstück für Musik, azaz zenés társalgásként jelölte meg.
Mint oly sok operájának, ennek a cselekménye is a 18. században játszódik, stilárisan is megjelenítve a kort, természetesen straussi szemüvegen keresztül. A mű vezérgondolata: mi a fontosabb egy operában, a zene vagy a szöveg? (Ugyanezt a kérdést már Antonio Salieri is felvetette egyik 1786-ban írt egyfelvonásosában.) Olivier, a költő, illetve Flamand, a zeneszerző külön-külön alkotott valamit a grófnő születésnapjára, s mielőtt közös mű írásába fognának, nekiszegezik az opera fő kérdését. A grófnő azonban éppúgy nem képes választani a kegyeiért versengő két hódoló közt, mint ahogy nem tudja elválasztani a szöveget a zenétől. „Ha az egyiket előnyben részesíted, elveszejted a másikat” - mondja az opera végén, majd főudvarmestere bejelenti: a vacsora tálalva!

Rendező: Művészetek Palotája, Nemzeti Filharmonikusok