A Nemzeti Filharmonikusok a Daphne után Richard Strauss újabb zenés színpadi alkotását tűzik műsorra. A hallgatag asszonyt világszerte ritkán játsszák; Budapesten 1977-ben a Drezdai Semperoper nagy sikerrel adta elő, Sir Morosus szerepében akkor Theo Adamot láthatta és hallhatta a közönség. Magyar produkcióban most először hangzik el.
A zeneszerző tizenegyedik operájának szövegkönyvét zseniális librettistája, Hugo von Hofmannsthal halála után Stefan Zweig készítette el, Ben Jonson színműve alapján. „A legjobb vígopera-szövegkönyv a Figaro házassága óta” - mondta Strauss, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a zsidó származása miatt mellőzött Zweig neve szerepeljen az 1935-ös drezdai bemutató műsorfüzetében és plakátjain. A művet a második előadás után be is tiltották, Straussnak pedig le kellett mondania a Birodalmi Zenei Kamara elnöki tisztségéről.
A történet Sir Morosus kapitányról szól, akit - házasodási szándékát kihasználva - megtréfál borbélya, unokaöccse (aki az örököse is lenne egyben), valamint annak felesége, Aminta. Megjátsszák, hogy összeadják a kapitánnyal Amintát, aki csendes teremtésnek adja ki magát, az „esküvő” után azonban valóságos házi sárkánnyá változik. Miután kiderül, hogy a házasságkötés csak tréfa volt, a megkönnyebbült Morosus kibékül kitagadott örökösével, és visszafogadja. A mű záró monológjának kezdő sorával - „Mily szép a zene, de főleg akkor, amikor véget ér!” - a zeneszerző kikacsint a közönségre: Strauss ugyanis jól tudta, hogy már nem olyan könnyedén komponál, mint korábban.

Rendező: Nemzeti Filharmonikusok, Művészetek Palotája