Különleges találkozásnak lehet szem- és fültanúja az, aki ott lesz ezen az estén a Művészetek Palotájában. A két fellépő művész egyikét sem kell bemutatni: a hazai koncertéletnek Perényi Miklós kisgyerek kora óta, mintegy hatvan esztendeje állandó szereplője, de Bogányi Gergely is már tizennyolc éve az. Külön-külön mindkettejüket jól ismerjük, visszatérő vendégei a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremnek, együtt azonban még csak vidéken léptek fel néhány alkalommal. A fővárosban ez lesz az első alkalom, hogy közösen állnak színpadra - ez teszi piros betűs ünneppé az estét.
A műsorba olyan műveket válogattak, amelyek igazán közel állnak hozzájuk, ilyen szempontból tehát kiszámítható, mit kapunk: a legmagasabb szintű kamarazenélést és szólójátékot. A hangverseny azonban izgalmakat is kínál. Vajon hogyan érti meg magát ez a két gyökeresen különböző egyéniség Schumann és Chopin műveiben? Mi születik egy hatvanöt éves, deresedő halántékú szellemóriás és egy már szintén sokat tapasztalt fiatalember találkozásából? Hogyan alakul Schumann és Chopin hangjainak sorsa a pódiumon? Mi kerekedik ki a közös zenélésből, tudva, hogy mindkét művész kiérlelt olvasattal rendelkezik? „Hiába vagyunk különbözőek, mindketten a zeneszerzőre figyelünk - mondja Bogányi Gergely. - Amikor zenélünk, soha nem arról van szó, kinek van igaza, ki hogyan szeretné interpretálni ezt vagy azt az dallamot, hanem arról, hogy a zeneszerző mit szeretett volna hallani.”

Rendező: Művészetek Palotája