Az előadást honlapunkon, Facebook-oldalunkon és YouTube-csatornánkon követhetik.

Először egy alig huszonöt évet élt párizsi lány mesél egy tavaszi reggelről, majd a szenvedélyes Sibelius zenéje járja be a lélek közeli és távoli régióit, végül csillagközi utazásra hív az együttes Gustav Holst művével, egy-egy tételben bejárva a Naprendszer akkor ismert bolygóit.
A Pannon Filharmonikusok muzsikusai ezen az estén nemcsak közismert zeneszerzők műveiből válogatnak, de az univerzum zenéjét is megidézik. Elsőként egy fiatal lánnyal találkozhat a közönség: Lili Boulanger-val, aki a századforduló Párizsában élt, és a 20. század hajnalán nem kisebb dologra vállalkozott, mint arra, hogy női zeneszerzőként vonuljon be a zenetörténetbe. Rendkívüli tehetsége mindezt lehetővé is tette volna a számára, azonban mindössze huszonnégy évesen elragadta a tuberkulózis. Ő mesél egy zsongó tavaszi reggelről, amikor a földi világ két nagy ciklusa, a nap és az év együtt ébred, és pezsgő élet árad mindenből. Ezt egy másik világ követi, a lélek univerzuma: Jean Sibelius sötét tónusú, szenvedélyes Hegedűversenye, amelynek második tételében a szólista és a zenekar viszonya hatalmas utat jár be. A tétel elején a zenekar részéről megválaszolatlanul hagyott hegedűdallam észrevétlenül testet ölt a zenekar hangszerein, hogy átölelhesse a magára hagyott szólistát. De az univerzum nem lenne teljes földrajzi, sőt csillagközi utazás nélkül. A zene segítségével a naprendszert járhatja be a közönség, mivel Gustav Holst megkomponálta a naprendszer bolygóinak zenéjét, amelyek hangzásvilágát kialakítva a szerző sokat merített az antik római istenek karakteréből (akiknek nevét a bolygók megörökölték). A bolygók között nem kapott helyet a Föld – hiszen bemutatása túltett volna egy szimfónián is – és hiányzik a Plútó, amelyet akkor még nem ismertek. A többi hét bolygó végigtekintése azonban termékeny tűnődés kiindulópontja lehet, hogy milyen is a többi, ma már ismert égitest.

A felvétel a Müpa 2020. március 6-i koncertjén készült.

Rendező: Müpa