„A zenei produkció egészen különleges volt. Fischer Iván vezetésével az elmúlt harminc évben a Budapesti Fesztiválzenekar a nemzetközi zenei élet egyik legelismertebb szereplőjévé vált. Ezt bizonyítja a vasárnapi ruganyos, ragyogó és áttetsző Figaro- előadás is” írtja a New York Times hasábjain Anthony Tommasini kritikus a BFZ 2013-as New York-i Figaro-előadásáról. A lap szerint a Figaro - csakúgy, mint két évvel korábban a Don Giovanni - „a New York-i operaszezon fénypontja volt”. Az 1990-es évek elején A varázsfuvola szcenírozott előadása volt az első operaprodukciója az akkor kevéssel intézményesülése előtt álló Budapesti Fesztiválzenekarnak. A három Da Ponte-opera nagy nemzetközi sikert arató előadása után Fischer Iván és zenekara ismét műsorra tűzi Mozart utolsó színpadi művét.
A varázsfuvola keletkezésének történetéről és a bemutató időszakáról viszonylag sokat tudunk, és nem is akárkitől: magától Mozarttól, aki 1791 őszén szeretetteljes leveleket írt a betegségeit Badenben kúráló feleségének, Constanzénak. E levelek egyikéből értesülünk például arról, hogyan tréfálta meg az egyik előadáson a Papageno szerepét alakító Emmanuel Schikanedert, (aki a mű szövegét is írta, és aki a bemutató helyszínéül szolgáló Theater auf der Wieden igazgatója is volt). Egy másik levélből kiderül, milyen elismeréssel szólt a műről Antonio Salieri, akit Mozart a bájos Cavalieri kisasszonnyal együtt meghívott az egyik első előadásra. Az 1791. szeptember 30-i bemutató idején már nem sok volt hátra Mozart életéből. Már nem tudhatta, hogy a következő években a német színházak százas szériákat játszanak majd művéből, és hogy a Varázsfuvola már a kortársak számára is számos értelmezési lehetőséget vet fel.

A Budapesti Fesztiválzenekar és a Művészetek Palotája közös produkciója.

Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar, Művészetek Palotája