„Mindig is nagy tisztelője voltam az antik görög világnak, drámaírói közül pedig Euripidész áll hozzám a legközelebb. Utolsó darabja a Bakkhánsnők, amelynek témája egy félisten istenné válása, metafizikától eltávolodó korunkban tükröt mutat a magával eltelt emberiségnek - írja a Művészetek Palotája felkérésére született operáról Melis László zeneszerző. - Ez az opera olyan, mára elfelejtett zenei gondolkodásra épül, amelyet az antik görög zeneelmélet képviselt sok ezer évvel ezelőtt. Az antik drámák legtöbb szövegét énekelték, maga az operaműfaj is ennek köszönheti a létét. Izgalmas dolog abba a zenei közegbe helyezni az eredeti szöveget, amelyben az megszületett.”
Melis László zeneileg és drámailag egyaránt izgalmas művet alkotott; olyan eljárásokat alkalmazott, amelyek az ógörög zenéből ismertek, valamint a mű hangzásvilágában támaszkodik az ógörög zeneelméletre, illetve a megmaradt és megfejtett antik zenei töredékekre. Amit hallunk, mégsem az ókori Görögország zenéjének rekonstrukciója, hanem mai, korszerű, modern, mindamellett közérthető zene. A mű ritmikája az eredeti szöveget követi, a hét szereplő és a hattagú női kar ógörögül énekel, a kíséretet nagy létszámú kamaraegyüttes látja el.
Jeles András rendezése igyekszik eltávolodni mindenféle realisztikus megoldástól, sőt még a történet leképezésétől is. Mint mondja, a dionüszoszi felajzottságot közvetítő dithürambikus kar megajándékozza a hallgatóságot azzal az illúzióval, hogy meghitt részese legyen a mítoszban megjelenő varázslatos és ijesztő történetnek, hogy a boldogan elvarázsolódjék a zenés extázisban.

Rendező: Művészetek Palotája