Micsoda idők voltak azok! Két zongorista-fenomén tartotta izgalomban egész Párizst! Nem a napi politika: a művészet hozta lázba az embereket - és osztotta meg őket. A sajtó két névvel volt tele az 1830-as évek derekán: Lisztével és a nála egy évvel idősebb Sigismond Thalbergével. Ki a jobb, ki a virtuózabb, ki varázsolja el jobban a közönséget, a konzervatív vagy a progresszív szemléleté a jövő? Vég nélküli viták folytak a thalbergiánusok és a lisztiánusok között, sőt maga Liszt is belekeveredett a cikkháborúba. „Igazán tökéletes szemfényvesztés” - nyilatkozta a pályatárs játékáról. „Nem szeretem, ha kísérnek” - replikázott Thalberg a Liszttel közös fellépés ötletére. A pódiumon is folyt a rivalizálás: Thalberg a Conservatoire nagytermében adta elő saját virtuóz operaparafrázisait, Liszt a háromezer férőhelyes párizsi operában lépett fel. A „rangadót” az olasz függetlenségi háború menekültjeinek pártfogója, Cristina Belgiojoso hercegné rendezte meg szalonjában, 1837. március 31-én. „Kellő óvatossággal mindketten megmaradtak saját harmóniai világukban, de felhasználták teljes eszköztárukat. Csodálatos lovagi torna volt, végül a hallgatóság ragyogó és intelligens gyülekezete Lisztet és Thalberget egyaránt győztesnek mondta ki” - írta egy kritikus. A kor izgalmasan virtuóz és változatos zongoraműveivel ennek a fantasztikus eseménynek az emlékét idézi fel a két kiváló, a virtuóz romantikus zongorazene megszólaltatásában már eddig is komoly érdemeket szerzett két pianista: Jandó Jenő és Mocsári Károly.

Rendező: Művészetek Palotája

Rendező: