A Budapesti Liszt-ünnepek a 195 éve született és 120 éve elhunyt Liszt Ferenc előtt tiszteleg. „Liszt, az ember, és a liszti zene sokéves tanulmányozása alapján, valamint a kor tüzetes zenetörténeti vizsgálata után arra a meggyőződésre jutottam, hogy a romantika századának központi figurája (Berlioz és Wagner figyelembevételével is) Liszt volt” - olvassuk Alan Walker Liszt-életrajzának előszavában. Liszt, korának ünnepelt, körülrajongott művésze (ma azt mondanák: világsztár) rögtönzéseivel, bravúros játékával, (ma: showman) merész zeneszerzői újításaival „egy évszázad kapuját ki tudja nyitni, nem a megérkezés harmóniájára számít... hanem az új évszázadra, melyet megszületni segít, s mely az ő művét teljessé teszi” - írja Szabolcsi Bence.
Liszt Ferenc első oratóriumát gyakran nevezik egyházi témájú „koncertoperának” is, amelyet a Wagner zenedrámáiból ismert, nagyfokú tematikus egység jellemez. A napjainkban ritkán előadott művet a zeneszerző 1856-ban kezdte el komponálni, de csak 1862-ben fejezte be, római évei alatt. Már témaválasztásában is Magyarországhoz fűződő szoros kötődése tükröződik benne, hiszen a kétrészes alkotás II. András magyar király 1207-ben született lánya életének eseményeit dolgozza fel hat képben. Erzsébetet négyéves korában eljegyezték Lajossal, Türingiai leendő őrgrófjával, akivel együtt nevelkedett, majd a felesége lett, de önként vállalt nélkülözésben és szenvedésben - amit csodák sorozata kísért - a szegények felkarolását tekintette küldetésének, ezért 1235-ben, halála után négy évvel szentté avatták. „A tiszteletre méltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag” - írta róla Heisterbachi Caesarius ciszterci szerzetes.
A teljes terjedelmében mintegy három óra időtartamú, kórusra, szólistákra, vegyes és gyermekkarra, valamint harmóniummal, orgonával és haranggal kibővített zenekarra írt Szent Erzsébet legendája öt zenei témán alapul. Ezek között szerepel gregorián ének, a zeneszerző által magyarnak vélt népdal, egy „Szent Örzsébet asszony” kezdetű egyházi népének, zarándokének, valamint keresztet szimbolizáló, háromhangos motívum. A mű először 1865. augusztus 15-én hangzott fel Pesten, Ábrányi Kornél magyar fordításában.

Rendező: