„Az első musical a zenetörténetben” - így aposztrofálta Nikolaus Harnoncourt Henry Purcell 1691-ben bemutatott ötfelvonásos színpadi művét. Az Artúr király (King Arthur) ugyanis semi-opera, azaz félig opera, félig színdarab: prózai párbeszédek váltakoznak benne énekelt részekkel és táncbetétekkel. A koncertszerű előadásban a prózai szakaszok mellőzésével hangzik el a kompozíció, amely szélsőséges alakváltoztatásokat igényel az énekesektől. Ők ugyanis nem a főbb szerepeket alakítják (szcenírozott előadásban ez a feladat prózai színészekre hárul), hanem a legváltozatosabb epizódszerepekben - istenekként, nimfákként, pásztorokként - kell megjelenniük a történetben, amelynek középpontjában az a harc áll, amelyet Artúr király vív csodálatos szereleméért, a vak Emmeline hercegnőért.
Az angol barokk remekművét vezénylő Vashegyi György a régi zenei előadói gyakorlat kiváló képviselője. A Purcell Kórust 1990-ben éppen a névadó zeneszerző operája, a Dido és Aeneas előadására alakította meg, zenekara pedig egy évvel később, Monteverdi korszakos jelentőségű operájának első teljes magyarországi előadása után vette fel az Orfeo nevet. A mára számos mű hazai bemutatóját jegyző két együttes produkcióiban rendszeresen közreműködnek az előadás magyar énekesei.
A szereplőgárdának nemzetközi rangot ad Julian Podger, a világ vezető reneszánsz együttesei közé tartozó Gothic Voices tagja. Emellett énekel a Gabrieli Consortban, a London Baroque együttesben és a Tallis Scholars kórusban is, s olyan karmesterekkel dolgozik együtt, mint John Eliot Gardiner, Christopher Hogwood és Paul McCreesh. A német Raimund Nolte szintén fellépett már az európai régi zenészek legnagyobbjaival. Krisztus szerepében például a Trevor Pinnock vezényelte Máté-passióban, Schubert Lazarusában Nikolaus Harnoncourt pálcája alatt, a Drezdai Zenei Játékokon pedig a René Jacobs nevével fémjelzett különleges operaelőadáson hallhatta a közönség.

Rendező: