Mindenszentek ünnepén napjaink egyik legjelentősebb oratóriumdirigense vezényel a zeneirodalom legnagyobb remekművei közül kettőt. Helmuth Rilling rengeteget tett azért, hogy a kórusmuzsika embereket kössön össze – együtt éneklőket és hallgatókat egyaránt – a zene mint spirituális erő által. Műveket fedezett fel, mutatott be, művek születtek felkérésére, fesztiválokat, kórusokat, együtteseket alapított, tanít és zenél, nyolcvanon túl is fáradhatatlanul.
Mozart itt felhangzó két alkotása csodálatos dallamaival gyönyörködteti a hallgatót, keletkezésük után bő kétszázhúsz évvel is. Utolsó kompozícióját, a Requiemet nagybetegen, az idővel versenyt futva igyekezett befejezni, már-már önmaga számára írva a gyászmisét. A befejezetlenségében is tökéletes remekmű kiegészítésére az özvegy, Constanze Weber több tanítványt, zeneszerző kortársat is felkért, végül Süssmayr végezte el a munkát, legtöbbször ma is az ő verziójában szólal meg a mű koncerttermekben, templomokban. A 20. században azonban újabb vázlatok kerültek elő, valamint a Mozart-kutatás is olyan szintre jutott, hogy több kísérlet is születhetett a Requiemnek a szerző elképzeléseihez hű befejezésére – ezek egyike a zongoraművész–zenetörténész Robert D. Levin nevéhez fűződik. Mozart hattyúdala ebben a formában eddig nem ismert vonásait fedi fel a hallgató előtt, nemegyszer az újdonság hatását keltve.
A gyönyörű műsor aktualitását az is adja, hogy a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara elődjének tekinthető együttes éppen nyolcvan éve alakult, az intézmény énekkara pedig Magyarország egyik legavatottabb hivatásos oratóriumkórusa.

Rendező: Müpa