A 2013-ban fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő Liszt Ferenc Kamarazenekart - számos világsztár vendégművészükhöz hasonlóan - baráti kötelék fűzte a 20. század egyik legnagyobb fuvolásához, a 2000-ben elhunyt Jean-Pierre Rampalhoz. Az akkor húszéves „trónörökös”, Emmanuel Pahud már készen állt a nemes hagyományok folytatására. Huszonkét évesen a Berlini Filharmonikus Zenekar fogadta tagjai közé, s azóta már a Liszt Ferenc Kamarazenekar is több alkalommal lépett fel vele. Tizennégy karátos arannyal ötvözött hangszere rugalmas játékra képes, hangja olvadékonyan lágy, megejtően közvetlen. Pahud fuvolajátékának keresetlensége, őszinte személyessége kiemeli művészetét többi muzsikustársa közül, s ez az, ami Rampalhoz köti.
„A hangszer lehetővé teszi számomra, hogy zenévé alakítsam, amit gondolok, amit érzek. Noha a hangszer fontos, az előadó a legfontosabb. A munkát azelőtt kell elvégezni, hogy az ember belefúj a hangszerbe - avat be a fuvolázás műhelytitkaiba. - Minden azon múlik, hogyan uralja az ember az izmait, a tüdejét, és használja a különböző üregeket a fejében, illetve a felsőtestében, hogy olyan hang szólaljon meg, amilyet elképzelt. Rampal úgy játszotta ezeket a hangokat, mint amelyek végtelen kiterjedésűek; betöltötték a teret, továbbá képes volt ezekből a hangokból olyan csodálatos frázisokat formálni, amelyek úgy tűntek, soha nem érnek véget.”
Aki szeretne részesülni a hang csodájából, abból az élményből, amit a szavak nélküli beszéd - azaz a zene - jelent, ne mulassza el ezt a koncertet!

A koncertet 18.30 órai kezdettel Előhang címmel beszélgetés előzi meg, amelyen a fellépő művészekkel és a műsoron szereplő művekkel ismerkedhetnek meg közelebbről az előadásra jeggyel rendelkezők.

Rendező: Művészetek Palotája