A variációs zeneművekben a téma szerepe olyan, mint a színészé, aki állandóan más és más öltözetben, maszkban vagy szerepben jelenik meg egy előadás folyamán. Brahms Változatok egy Haydn-témára című művének fő témájáról több zenetudós is azt állítja, hogy nem Haydn-kompozíció. Az azonban vitathatatlan, hogy Carl Ferdinand Pohl, a bécsi Zenebarátok Társaságának könyv- és levéltárosa Haydn műveként mutatta meg Brahmsnak azt a fúvós divertimentót, amelynek „Szent Antal-korál” feliratú tétele a „Haydn-variációk” megírására ihlette a német zeneszerzőt.
Csajkovszkij 1876-ban egy derűs hangulatú melódiára bukkant, amely alapja lett Változatok egy rokokó témára című művének. Ez az első kompozíció az orosz zeneszerző életművében, amely tematikailag és karakterében részben a 18. század zenéjét idézi. A darabot a német csellóvirtuóz, Wilhelm Fitzenhagen mutatta be, és haláláig nagy sikerrel játszotta világszerte.
Ottorino Respighi Adagio con variazioni című alkotása 1929-ben került ki a hangzásművészet mesterének műhelyéből. A csellóra és zenekarra írt mű egyéni hangzása az olasz impresszionizmus világát tárja elénk.
Edward Elgar 1899-ben komponálta az Enigma-variációkat, amely meghozta számára a sikert. „Egy eredeti témára vázoltam fel a variációkat. Elszórakoztam velük, mert egyes barátaimról neveztem el őket.” Kezdőbetűk, illetve álnevek jelzik a partitúrában, hogy kiről is szólnak az egyes variációk. Innen az „enigma” (= titok, rejtély) elnevezés. Elgar azt is mondta, hogy művében van „egy olyan téma, amely nem hallatszik”. Mivel ezt a rejtélyes nagy témát eddig még nem sikerült azonosítani, lehet, hogy nem is létezik?

Rendező: