A milánói Scala zeneakadémiájának gyökerei 1813-ra nyúlnak vissza, amikor is megnyitott a ház balettiskolája. A valódi alapítás azonban Arturo Toscanini nevéhez fűződik, akinek a védnökségével megindult az operaénekes-képzés. Ma már harminc szak várja a tanulni vágyókat a színpadi fotóstól és a sminkestől a díszletépítő szakemberen keresztül természetesen a zenekari zenészig, oratóriuménekesig és oratórium-kórusénekesig. Utóbbiak adják elő Rossini már címében is ellentmondásos Kis ünnepi miséjét, az akkor több mint három évtizede a főzésnek és a társasági életnek élő hetvenegy esztendős mester - ahogy maga nevezte - „utolsó öregkori bűnét”. Úgy tartották, a mű eredeti, 1864-ben bemutatott változatának előadáshoz elegendő egy kis terem, egy zongora, egy harmónium, nyolc kórista és a világ négy legjobb énekes szólistája. Az előrelátó zeneszerző azonban később meghangszerelte a művet, nehogy a halála után más végezze el ezt a munkát (rosszul). Mivel pedig a Párizsban élő világhírű olasz komponista „nagy visszatérését” nem hagyhatta szó nélkül III. Napóleon francia császár sem, nyilatkozott a Kis ünnepi miséről, és állítólag azt mondta: sem nem kicsi, sem nem ünnepi.
Észrevétele nem volt alaptalan, a gasztronómia terén is kreatív alkotó ebben a művében kerülte a kor egyházzenéjére jellemző érzelmességet, sőt az előszót lefordíthatatlan szóviccekkel és epés megjegyzésekkel spékelte meg: „Jó Isten, íme, itt van befejezve ez a szegény kis mise. Amit létrehoztam: vajon egyházi zene vagy átkozott zene? Jól tudod, vígoperára születettem. Egy kis tudás, egy kis szív -, mind benne van. Légy áldott, és engedj be a mennyországba!”

Rendező: Művészetek Palotája