Nikolaus Harnoncourt túlzás nélkül nevezhető a modern előadó-művészet egyik legnagyobb hatású alakjának. A grófi családból származó muzsikus - hangszerét tekintve csellista - felvillanyozó interpretációinak titka abban rejlik, hogy mindig úgy olvassa és interpretálja a kottát, mintha először látná azt. Ma már az egyik legnagyobb dirigens, aki modern hangszereken játszó zenekarokkal is sokszor fellép, és Monteverditől Bartókig a zenetörténet bármely korszakában keletkezett művet szívesen műsorára tűz. Páratlan stílusismeretét kizárólag korabeli dokumentumokra építi, és ez az elv vezette már akkor is, amikor feleségével a Bécsi Szimfonikus Zenekar zenészeiből 1953-ban megalapította a korhű hangszereken játszó Concentus Musicus Wien együttest, s ezzel új fejezetet nyitott az előadó-művészet történetében. A zenekar repertoárjának súlypontját a reneszánsz és a barokk zene képezi: előadásaival korábban nem játszott alkotásokat „porolt le”, és nemegyszer derített fényt azok remekmű voltára. 1970 és 1989 között - Harnoncourt és Gustav Leonhardt vezetésével - lemezre vette Bach összes kantátáját, köztük természetesen a ma elhangzókat is, amelyek közül a BWV 36-os jelzésű advent első vasárnapjára íródott, a 26. és a 140. számú pedig a Szentháromság ünnepe utáni 24., illetve 27. vasárnapra születetett.
Harnoncourt többször dolgozott már a mai koncert szólistáival. Julia Kleiter közreműködött a dirigens által alapított grazi Styriart fesztiválon, és pálcája alatt ő énekelte Pamina szerepét a Zürichi Operaház idén februárban bemutatott Varázsfuvolájában. Bernarda Fink valódi világsztár, és az osztrák karmester dirigálta oratóriumokban is rendszeresen hallható. A szintén világhírű tenor, Kurt Streit Mozart több színpadi művében fellépett Harnoncourt partnereként; Anton Scharingert pedig éppen az Harnoncourt vezényelte Mozart-operák (Figaro házassága, A varázsfuvola) indították el a világhír felé.

Rendező: