Az 1939-ben Varsóban született, Németországban felnőtt Marek Janowski több zenekarnál betöltött asszisztens karmesteri állás után Freiburgban, majd Dortmundban volt zeneigazgató. A 80-as, 90-es években elsősorban operakarmesterként szerzett hírnevet: a Metropolitan Operaháztól a Müncheni Operán át a Bécsi Staatsoperig fellépett a világ szinte minden rangos dalszínházában. A 90-es évek elején szakított az operával. 1984-2000 között a Francia Rádiózenekar zeneigazgatója, 2000-2005 között a Monte-Carlói Filharmonikusoknál tölti be ezt a pozíciót, 2002-től a Berlini Rádiózenekar művészeti vezetője, 2005-től 2011-ig a Suisse Romande Zenekar zeneigazgatója. A világhírű karmester ezúttal harmadszor vezényli a Fesztiválzenekart.
„Isabelle Faust hangja szenvedélyes, markáns és felvillanyozó, miközben édes melegsége a mű rejtett líráját is képes felszínre hozni” - írta a New York Times a nemzetközi élvonalba az 1993-as Paganini-verseny megnyerésével berobbanó német hegedűművészről. Olyan kiváló karmesterekkel dolgozik, mint Abbado, Belohlavek, Jansons, Sakari Oramo, Daniel Harding. A közelmúltban fellépett a Berlini Filharmonikusokkal, a Philadelphia Zenekarral, a Bostoni Szimfonikus Zenekarral és a londoni BBC Proms Fesztiválon. Faust az 1704-ben készített, „Csipkerózsika” nevű Stradivari hegedűn játszik.
Brahmsot a kortársak kiemelkedő zongoristának tartották, talán ez is befolyásolta a kritikusokat, amikor gúnyosan „hegedűn játszott zongoradarabnak” minősítették Hegedűversenyét. A mű előadása rendkívüli feladatot ró a szólistára. A versenymű a tervek szerint eredetileg négy tételből állt volna. A nagy formátumú nyitótétel és a hegedűs technikai képességeit ugyancsak próbára tevő zárótétel közé végül Brahms csak egy lírai középső tételt illesztett. A Hegedűversenyt Joachim József mutatta be 1879. január 1-én, Lipcsében, a szerző vezényletével. A magyarországi bemutató egy héttel később, Budapesten volt.
Strauss zenekölteményét feleségének és fiának ajánlotta, a befejezés dátuma 1903 szilvesztere. Úgy tartják, hogy az egytételes kompozíció a szerző családi körben töltött egy napját beszéli el, részben humorosan; hármas fúga, amelynek témái a papát, mamát és kisgyermeket reprezentálják. „A bevezetés három témacsoportot mutat be. A férj témái könnyedek, álmodozóak és dacosak; a feleségé vidámak és kecsesek; a gyermeké nyugodtak. A második szakasz scherzo-jellegű: a szülők boldogan szemlélik a játszó gyermeket. Ezután lassú rész következik, a munka, a gondolatok, a szerelem és a nyugodt éjszakai álmok zenéje. A finálé a felébredés mozgalmas és vidám tereferéjét jeleníti meg kettős fúgában.” (Pándi Marianne)

Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar

Rendező: