Maurice Ravel 1899-ben, eredetileg zongorára írt Pavane-ja egy képzeletbeli spanyol hercegnő emléke előtti tisztelgés. A csodálatos miniatűr poézisét ünnepélyesség és megkapó szomorúság adja.
A h-moll gordonkaverseny Dvořák amerikai tartózkodásának utolsó darabja. Szerzője Hanus Wihan számára komponálta, de együttműködésük viharos vitába torkollott, ezért az 1896-os londoni ősbemutatón Leo Stern szólaltatta meg a brahmsi értelemben vett nagyszabású, romantikus versenyművek egyik legkiemelkedőbb alkotását. A mai koncert szólistája, a holland Pieter Wispelwey nemcsak kivételes muzikalitása, hanem sokoldalúsága miatt is különleges művész: egyaránt fölényesen uralja a modern hangszereket, ugyanakkor jeles „régizenész” és kiváló Bach-interpretátor. Bach összes gordonkadarabját kétszer is lemezre vette.
1866-ban Dvořák „Változatok egy eredeti témára” címmel zongoradarabot komponált, s ennek sikere is ösztönözhette egy nagyzenekari variációs mű megírására. A témát saját, Falusi hegedűs vagyok című kórusművéből vette, és 28 rövid változatban dolgozta fel.
Ravel 1919-ben Gyagilev megbízásából komponálta a La Valse-t - innen a darab „táncköltemény” megjelölése. És bár a Ravellel összevesző Gyagilev végül nem mutatta be a művet, ez a „fantasztikus és végzetes kavalkád”, ahogyan maga a szerző nevezte a császárvárost, Bécset és a valcer világát megjelenítő zseniális persziflázsát, a Bolero mellett Ravel máig leggyakrabban játszott szimfonikus műve lett.

Rendező: