Ahhoz képest, hogy a Fekete Péterben milyen óvatosan húzódik meg a rendszerkritika, a három évvel később készült Tűz van, babám! már nem ilyen tapintatos. S bár a film egy szemünk előtt félresikeredő tűzoltóbál bemutatása, itt már a groteszk átfordul gyilkos szatírába. Kétségtelen ugyanakkor, hogy könnyebb bátornak lenni, ha a film mögött ott áll Carlo Ponti, az olasz társproducer is. De ne legyünk igazságtalanok! Csehszlovákiában akkortájt más szelek fújtak. A filmet 1967 decemberében mutatták be. 1968 januárjában Alexander Dubček került a kommunista párt élére, és elkezdődött valamiféle reform, amelynek augusztusban a testvéri tankok vetettek véget. És a filmet betiltották. Dobozba zárni azonban már nem tudták, hiszen a csehszlovák-olasz koprodukciónak köszönhetően élhette tovább az életét. 1969-ben be is került a legjobb nem angol nyelvű filmek Oscar-jelöltjei közé.
Nálunk 1988-ig kellett várni a premierre, pedig a Tűz van, babám! nem lázító röpirat. Csak egy ártatlan bálocska, amelynek szervezői, a tűzoltók szimbolikus gesztusokkal, öblögető képmutatással sem tudják elfedni a lopást, a zűrzavart, az egész felhajtás totális csődjét. Amúgy végtelenül egyszerű, kacagtató történet, amelynek legizgalmasabb karaktereit amatőrök alakítják - ahogyan ez már a csehszlovák új hullámos filmeknél megszokott. És hangosan nyerítünk, amikor a kínos zavarodottság már-már burleszkbe csap át. A tombola és a szépségverseny egyszerűen feledhetetlen. De egy picit elszorul a szívünk a tűzoltók nagy igyekezete láttán: csak nehogy tűz üssön ki!

Rendező: Müpa