1948-ban került forgalomba az új húszforintos bankjegy – Dózsa György képmásával. Emlékszünk Derkovits Gyula Dózsa-ábrázolásaira, sőt még az Egészséges erotikára is, ahol a bankjegy képe díszletként lifeg. Hosszan sorolhatnánk, mi mindent neveztek el Dózsáról a téesztől a szivarig. Hogy ennek mi köze a lázadó parasztvezérhez? A fene se tudja, hiszen a maga korában az Ítélet című filmet – sőt a forgatókönyvet – ért támadások is inkább a Csoóri–Kósa–Sára alkotóhármasról szóltak. Meg talán arról, szabad-e a hatalom állította jelképeket másként szemlélni.
Kósa Ferenc filmje Dózsa Györgyről az eretnekség határát súrolta egy olyan országban, amelyben büszkén álltak a Dózsa-szobrok, és harsogott az Isaszegi induló. A hatalom már csak ilyen, különösen, ha egy általa kreált múltban keresi a legitimációját – lásd Orwell gondolatait. Az Ítélet azonban úgy dönt, Dózsa Györgyöt nem szentképként, hanem olyan történelmi személyiségként állítja elénk, aki egy feszült helyzetben morális döntésre kényszerül. Nem meglepő tehát az sem, hogy sokan kulcsfilmnek tekintették, és az egyes karaktereket különböző történelmi alakokkal azonosították. E tekintetben az Ítélet sok közös vonást mutat a korszak Jancsó-filmjeivel, amelyek hasonlóképpen a hatalom, a szabadság, a forradalom, az erőszak, a fanatizmus stb. kérdéseit tárgyalták.
A mi filmünk. Bár ebben az időszakban külföldön megkülönböztetett figyelem övezte a magyar filmet, az Ítélet alkotóit is, ezzel a filmmel nem nagyon tudtak mit kezdeni. Ez érthető is. Nemcsak azért, mert Dózsa György alakja ismeretlen volt számukra, hanem azért is, mert könnyen eltévedtek volna a totalitárius rendszerek jelképeinek obskúrus labirintusában. Az Ítélet elmélkedés az eszmékről és a jelképekről. Érvényessége nem járt le.

A sorozat a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) támogatásával valósul meg.

Rendező: Müpa