A Tűréshatár '70 sorozat öt magyar filmet mutat be a hatvanas-hetvenes évek fordulójáról. Öt meghatározó rendező elmélkedik bennük a szabadság természetéről. Ez ebben a korban talán nem is volt olyan egyszerű, hiszen minden egyes film tesztelte a hatalom tűréshatárát. (Bacsó Péter 1969-ben készült filmje, A tanú sikeresen át is lépte ezt a határt). A nyitófilm Sára Sándor alkotása, a Feldobott kő. Sára ebben a munkájában először jegyez egész estés játékfilmet rendezőként - és operatőrként. Operatőrként ugyan már tucatnyi film áll a háta mögött, de ez az első alkalom, amikor rendkívül személyesen elmondja, mit gondol a sorsról, a szabadságról. Arról, milyen is az a rezsim, amelyben a sorsod a hatalom írja. A filmben ott bujkál Sára személyes története, de átjárja szociális érzékenysége is, s ez már-már provokációnak számít abban a rendszerben, amely minden világok legjobbikának szeretné mutatni magát.
A Feldobott kő bátorsága azonban nem csupán ebben lelhető fel. Sára Sándor a korszak egyik legbátrabb képalkotója (lásd még a Sodrásban, Apa, Tízezer nap, Szindbád című filmeket). Az egyes képek olyan pontosan komponáltak, hogy a filmből kiragadva akár önálló fotográfiaként is szemlélhetők. (Nem meglepő, hiszen Sára Sándor fotográfusnak is jelentős). És megjelenik benne az újfajta kép-történet is, amikor nem a párbeszédek vagy a drámai jelenetek, hanem a képek sajátos belső rendszere vezet bennünket tovább. Sára szakít a klisékkel. Ha úgy érzi, erre van szükség, fejre állítja a képet - a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Erőteljes, megrendítő világ. A dolgok mélyen belülről fakadó szemlélete.

A sorozat a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) támogatásával valósul meg.

Rendező: Müpa