Szerelmi ötszög. Thriller. Bosszúfilm. Ilyesfajta címkéket aggathatnánk Almodóvar filmjére - de nem tennénk helyesen. Mert igaz ugyan, hogy filmjeiben Almodóvar bőséggel él a különféle filmműfajok elemeivel, megszokott nála az is, hogy filmes, színházi, irodalmi, képzőművészeti utalásokkal él, de a végeredmény soha nem sorolható be egyszerűen és egyértelműen. Az Eleven hús sem. A forgatókönyv alapja ezúttal nem a rendezőtől származik, hanem egy remek thriller- és krimiszerzőtől, Ruth Rendelltől.
Az előtörténet - a prológus - még Franco Spanyolországában indul. 1970 januárjában, amikor a diktatúra további jogaiktól fosztja meg a polgárokat. Aztán átível a jelenbe, a film jelenébe, 1996-1997-be. Nagyon különös film, szokatlan rímekkel. Látszólag egyszerű, de egyszerűsége mögött megbújik az elmélkedés a diktatúra rendjéről és a szabadság rendetlenségéről, könnyűnek nem mondható gondolatok a bűnről, a bűnhődésről és a vezeklésről. Az ártatlanságról. A hús és a lélek tétovaságairól. Mindezek körül pedig ott nyüzsög az egyre sietősebb világ a tolakodó reklámjaival, az élet nagy választásait jelképező távkapcsolóval. Fontos darabja Almodóvar életművének, bár sokan úgy tartják, kilóg a sorból. És ebben van igazság, hiszen ebben a filmben jelenik meg az a fajta együttérzés és érzelmesség, amely későbbi filmjeiben már megszokott. A születés és az újjászületés fájásai, a hajdan volt és leendő karácsonyok csillagai.

A vetítés a budapesti Spanyol Nagykövetség együttműködésével valósul meg.

Rendező: Müpa