Ahol zsarnokság van, ott emlékezni is csak egyféleképpen szabad. Sok más remek spanyol filmrendezőhöz hasonlóan Carlos Saura sem kívánt a hatalom tiltó táblái szerint közlekedni. Nem meglepő, hogy az ötvenes évek végén készült első egész estés filmjét, a Csavargókat a cenzúra betiltotta. De Saura, Buñuel tanítványa, nem gyávaságból diplomázott. A hetvenes években már világszerte elismert rendező, s bár ez bizonyos fokú védelmet nyújt neki, 1974-es filmje, az Angélica, az unokatestvér hatalmas vihart kavar Spanyolországban. A botrány már Cannes-ban, a filmfesztiválon kirobban, ahol is maszkos fiatalok törnek be a gépházba, és ellopják a film két tekercsét. A spanyol konzervatív sajtó a Spanyolország becsülete elleni külföldi összeesküvésről cikkezik. Pedig Saura filmjének főhőse csupán a gyermekkorára emlékezik, a polgárháború kezdeteire. Mintha egy időörvény rántaná vissza egy polgárháborúba szorult városba/családba.
A producer nem hajlandó megcsonkítani a filmet, az információs miniszter belebukik. Az indulatok nem csillapodnak: 1974 júliusában gyújtóbombát dobtak egy barcelonai mozira, amelyben a filmet vetítették. Az mégis siker lett, sőt kasszasiker. Talán éppen azért, mert a végéhez közeledő, közel négy évtizedes diktatúrában fel meri tenni a kérdést: te hogyan emlékezel?

A sorozat a Cervantes Intézet és a Spanyol Nagykövetség támogatásával valósul meg.

Rendező: Müpa