A nők bonyolultabbak. Legalábbis Pedro Almodóvar filmjeiben. Míg a férfiak cselekedeteit két-három rugó mozgatja, a nőket megszámlálhatatlan és késztetés hajtja, és ezek kiszámíthatatlanok is. A Beszélj hozzá! azonban kivételes mű. Már csak azért is, mert a meghatározó nőalakok kómában fekszenek, s így kevéssé van módjuk a történetet vezetésére. Jelenlétük mégis roppant erős, hiszen a hozzájuk kötődő két férfi nagyon is jelen lévő személyiségekként tekint rájuk. A két fizikailag élő testbe látják bele vágyaikat, életüket, jövőjüket: a balerinábéa és a matadoréba. De ismerjük el: ezek a férfiak valóban bonyolultabbak, érzékenyebbek – és erről érdemes lenne hosszabban beszélgetni. Mert ez a történet egyáltalán nem arról szól, hogy miként éli meg a két férfi a tehetetlen, ágyhoz kötött, kommunikációra képtelen nők fölötti hatalmát, hanem inkább azokról a furcsa érzelmekről, viszonyulásokról, amelyeket ez a helyzet ébreszt bennük. Ráadásul a film tele van hivatkozásokkal, utalásokkal, idézetekkel. Van benne például egy részlet Pina Bausch Zöld föld című produkciójából, amely Budapesten született. Meg egy némafilm, amely egyszerre idézi meg az 1920-as évek expresszionista és szürrealista filmjeit. És nem mellékesen jelen van benne a 21. század elejének spanyol kultúrája – bikaviadallal és bugyuta televíziós talkshow-val.
Különös film. Néha megrázó, néha nevettető. Bizarr? Hát melyik Almodóvar-film nem az? Almodóvar 2003-ban elnyerte vele a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscar-díjat.

A vetítés a budapesti Spanyol Nagykövetség együttműködésével valósul meg.

Rendező: Müpa