A harmadik Oscar-díj Vittorio Storarónak. Meg további nyolc a többieknek - jutott belőle a rendezőnek, Bernardo Bertoluccinak is, mindjárt kettő: egy a rendezésért, egy a forgatókönyvért. A történet hőse az utolsó kínai császár, Pu Ji. A forgatókönyv alapjául az ő magyarul az Az utolsó kínai császár voltam című kötete szolgált. Élete meglehetősen fordulatos volt. Háromévesen került trónra, bár uralkodni valójában nem volt módja. Még mindig gyerek, amikor a polgári forradalom letaszítja trónjáról. 1931-ben az újonnan létrehozott Mandzsuko állam házi őrizetben tartott báburalkodója, mert valójában a japánok uralkodnak, majd szovjet hadifogság következik. 1950: vissza Kínába. Börtön. 1959-ben szabadult, a kommunista kormány bábja lett. Élete vége felé egy botanikus kert javítóműhelyében dolgozott… Egy olyan ember megrendítő története, akinek nem adatott meg, hogy döntsön saját sorsáról.
Maga a film a valószínűtlenül kontrasztos látványvilágok lenyűgöző váltakozása. Egyik különlegessége, hogy hat évtizedet ölel fel, s ezt az időt nem csupán kosztümben, kellékben, berendezésben járja végig. Vittorio Storarónak fel kellett építenie a koroknak és a helyszíneknek - Tiltott Város, átnevelő tábor, maoizmus stb. - megfelelő képnyelvi modelleket is. Változnak a színek, a tónusok, a kompozíciók. Végül létrejön egy nagyszabású mű, amelyben megfér egymással a tradicionális kínai kultúra aranya, a fogság szürkéje és a kommunista diktatúra émelyítően vöröslő színvilága.

Rendező: Müpa