Immár a harmadik idényben folytatódik a Művészetek Palotája és a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) telt házas filmklubja, a Müpamozi. A februárban kezdődő zenés sorozat ötven év legnagyobb slágereit tartalmazó kultuszfilmekből válogat. A nézők az operettől a szocialista road movie-ig, a musicaltől a retroparódiáig változatos műfajokon keresztül találkozhatnak legkedveltebb sztárjaikkal: Sárdy Jánostól Koncz Zsuzsáig, Hobótól a Latabárokig, Ferrari Violettától Gálvölgyi Jánosig, Gábor Miklóstól Honthy Hannáig, Soós Imrétől „Bill, a királyig” terjed a sor.
Réz András filmklubjában körbejárjuk a több száz slágerré vált dal születésének forrásvidékét: hogyan termékenyítették meg az ötvenes évek kollektív „műhelyei”, a gyár, az uszoda, a sportpálya a Kabos-filmektől örökölt profi kabarék és operettek világát. Többféle szűrőn, a korabeli filmen és annak szatirikus, későbbi feldolgozásain keresztül eleveníthetjük föl, hogyan nevelődött át a gyanútlan, aranykezű, de ideológiailag képzetlen szerelmes ifjúmunkás az ötvenes években. Milyen szerepe volt a hatvanas évekbeli langyos kádárizmusban a VIT és a „Ki mit tud?” versenyeinek a beatzenekarok, az Illés, Koncz Zsuzsa és más csapatok indulására? Hogyan jelenik meg a Pacsirta rádió, a grízes tészta, a Bambi üdítő s a közösségi együttműködést és ideálokat deklaráló szocializmus a hatvanas évek zenés filmjében és annak kilencvenes évekbeli retrójában? Miért közönségsiker a hatvanas évek óta szinte folyamatosan Ránki György musicalje, az Egy szerelem három éjszakája? Hogyan fér össze a rock-blues érzés a Kőbánya-dokumentarizmussal, milyen Fonográf-zenék ritmusára vált emblémává a szocialista aszfaltot döngető Zil teherautó, miután fölvette a szöszke göndör autóstoppos lányt?
A hatvanas évek nagy kulturális zsilipfelnyitása, filmes pezsgése után a '68-at követő, kilátástalannak tűnő, langyos kádárizmusban fokozatosan csökkent a mozik látogatottsága. A hetvenes évek közepén már folyamatosan „kongó nézőterekről” és „elveszett vígjátékokról” cikkeztek a sajtóban. A közönség visszacsalogatásának egyik módszere volt az amerikai filmműfajok olyan speciális honosítása, mint az „eastern” vagy a „szocialista road-movie”. Ez utóbbinak úttörője volt Zsombolyai János első filmje, A kenguru, amelynek nagy felfedezettjei a főszereplők, a vékonydongájú kőbányai teherautósofőr szerepében Gálffi László az elmaradhatatlan, nyugatról bizniszelt farmerban és autóstopposa, a kebleit alig eltakaró, szöszi Tarján Györgyi.
Miközben a Zil teherautó nagy iramban szeli a szocialista sztrádát, nagydíjas beszólásaik mellett a teljes slágerlista felhangzik a Skorpió, az LGT, a Gemini, a Fonográf, az Omega, Kovács Kati, Koncz Zsuzsa és Zalatnay Sarolta legjobb dalaival. Amíg a Paksra tartó sofőr Nyugatról, Volvo kamionról, márkás cigiről, cuccokról álmodik, addig Zsozsó képében ott a valóság, a kőbányai munkásháttér a maga konfliktusaival, kalandjaival.

Rendező: Művészetek Palotája, MaNDA