Zenés hagyományok, amelyek nélkül nem kezdődhet el az új év

A szilveszterhez és az újévhez már évszázadok óta elválaszthatatlanul hozzátartozik a zene. Számtalan formájával találkozhatunk világszerte december 31-én vagy január 1-jén, hiszen a muzsika összeköt, és segít jó hangulatban, pozitív gondolatokkal nekiindulni az előttünk álló évnek. Összegyűjtöttük a legérdekesebbeket.

Gonoszűző zajkeltés

Az új esztendő mindig tiszta lapot és egy új kezdetet jelent, ezért nem véletlen, hogy rengeteg kultúrában ilyenkor szeretnék bevonzani a jót és elűzni a rosszat. A szilveszteri szokásokban különösen fontos szerepet kap a zajkeltés. Ahogy arról a Papageno cikke is beszámol, magyar nyelvterületen ezt a „gonoszűző zajcsapásként” működő gesztust többféleképpen is nevezik: kongózás, csergetés, pergőzés, gulyafordítás. A moldvai hejgetés vagy urálás a legények óévbúcsúztató, köszöntő, bőségvarázsló, adománykérő szokása, amikor a hégető vagy uráló a szövegmondás közben a fadézsából, vékony báránybőrből és lószőrből készült, bika nevű eszközt szólaltatja meg. A csapathoz gyakran csatlakozik egy medvealakoskodó és gazdája, vőlegény, menyasszony, de ostorosok és zenészek is társulhatnak hozzájuk – például dobos vagy furulyás.

Moldvai csángók hejegtése
Forrás: Néprajzi Múzeum

Hogmanay, a skót szilveszter

A Hogmanay, vagyis a skót szilveszter hivatalosan december 31-én van, ám a hozzá kapcsolódó ünnepségsorozatok bőven eltartanak még az új esztendőben is. A fővárosban 1993 óta minden évben többnapos fesztivált rendeznek, amely december 29-én fáklyás felvonulással veszi kezdetét. Közel tizenötezren vonulnak fáklyákkal a kezükben, „tűzfolyót” létrehozva az óvárostól a Calton Hillig, skót dudásokkal és dobosokkal kísérve. Szilveszter este aztán országszerte ceilidheket, azaz tradicionális skót összejöveteleket tartanak, ahol skót zenével és néptánccal koronázzák meg az ünnepet, míg az edinburgh-i kastélyban nagyszabású utcabált rendeznek – élő DJ-szettekkel és tűzzsonglőrökkel –, amelyen évente negyvenötezren vesznek részt.

Az új év első napján pedig az egész évig tartó jószerencse érdekében szokás meglátogatni a barátokat és rokonokat (ez az ún. first-footing hagyománya), mégpedig ajándékokkal – sóval, szénnel, süteménnyel, whiskyvel és black bunnal, vagyis skót gyümölcskenyérrel – felszerelkezve. A hagyomány szerint a legnagyobb szerencsét az hozza, ha egy magas, sötét hajú férfi lép elsőnek a házba.

108 harangkongatás

Japánban tradicionálisan harangkongatással köszöntik az új évet, egészen pontosan száznyolcszor szólal meg a harang a templomokban: ez a joya no kane, vagyis az éjszakai harangszó. Minden egyes harangütés egy-egy emberi bűnt vagy világi vágyat (bonnō) szimbolizál, amelyek a buddhizmus szerint az emberek szenvedését okozzák. Minden egyes harangszó egy-egy gyarlóságtól segít megszabadítani az embereket, akik így megtisztult lélekkel léphetnek át az új évbe. Az első százhét kongatás még az óévben történik, az utolsó pedig pontban éjfélkor.

Az éjszakai harangszó hagyománya minden valószínűség szerint a Szung-dinasztia (960–1279) idejéből, Kínából ered, ahol a templomokban minden reggel és este száznyolc alkalommal harangoztak annak érdekében, hogy elűzzék a démonokat. Ez a tradíció Japánban először a Kamakura-korban (1185–1333) tűnt fel, ma is népszerű szilveszteri verziója pedig a Muromacsi-korban (1333–1568) terjedt el. Bár egyes tanulmányok szerint a Meidzsi-korban (1868–1912) erősen veszített népszerűségéből, az élő rádióközvetítéseknek köszönhetően a Sóva-korban (1926–1989) újra országszerte felhangozhatott a megtisztító harangszó. Ma pedig már több televíziós csatornán és online is élőben lehet követni a harangozást, így senki sem marad le róla.

Ugyanaz, és mégis mindig más: a bécsi újévi koncert

Az év első napját ma már el sem lehetne képzelni a Bécsi Filharmonikusok újévi hangversenye nélkül, amely feltehetően a világ egyik leghíresebb koncertje. Története egészen 1939-ig nyúlik vissza: eredetileg a Nemzeti Szocialista Párt rendezésében valósult meg, akkor még december 31-én. A célja az volt, hogy a koncert jegyáraiból a rászorulóknak fűtőanyagot vegyenek. Ma már minden évben január 1-jén 11:15-kor csendülnek fel a várva várt dallamok – a Strauss-dinasztia és kortársaik művei a keringőtől a polkáig – a Musikverein Aranytermében, a koncertet pedig a televíziós közvetítésnek köszönhetően világszerte több mint 150 országban kísérik figyelemmel.

Ma már egy kis szerencse is kell ahhoz, hogy valaki élőben élvezhesse a hangversenyt: a hatalmas érdeklődés miatt ugyanis sorsolással dől el, ki vásárolhat jegyet az eseményre. A karmesteri pódiumon minden évben egymást váltják a világhírű dirigensek: vezényelt már Herbert von Karajan, Claudio Abbado, Zubin Mehta, Riccardo Muti, Lorin Maazel, Daniel Barenboim, Gustavo Dudamel és Andris Nelsons is. 2026 első napján pedig első ízben az ötszörös Grammy-díjas kanadai–francia karmester, Yannick Nézet-Séguin ragad majd pálcát.

A teremtés

Nem csak Bécsnek van hagyományos újévi koncertje, ma már a Müpában sem telhet el az év első napja enélkül: 2008 óta tradicionálisan Haydn muzsikájával köszöntjük az új esztendőt. Bár tavaly Az évszakok volt műsoron, 2026-ban újra A teremtés csendül fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A koncert varázsa többek közt abban is rejlik, hogy Fischer Ádám vezényletével minden évben más zenekar, illetve szólisták szólaltatják meg Haydn monumentális oratóriumait, így mindig újabb és újabb oldalaikat fedezhetjük fel. Ezúttal a Dán Kamarazenekar, a bécsi Arnold Schoenberg Kórus és három kiváló szólista, Nikola Hillebrand, Mauro Peter és Andreas Bauer Kanabas lép színpadra és teszi még boldogabbá 2026 legelső napját. Sőt, délután 4-től kifejezetten a fiatal korosztálynak szóló, a leglátványosabb részeket felvonultató előadással is készül a Müpa.

Az újévi koncertek motorja, Fishcer Ádám © Nagy Attila, Müpa