Lisa Fischer kilépett a háttérből a fénybe

Ha a nevét vagy az arcát nem is, a hangját biztosan mindenki ismeri, hiszen Sting, Keith Richards, Tina Turner vagy épp a Rolling Stones háttérénekeseként többször is körbejárta a világot. Ms. Lisa Fischer azonban kilépett a háttérből a rivaldafénybe, hogy a magyar közönségnek is megmutathassa, micsoda kincs rejtőzik a torkában.

Lisa Fischer Brooklynban született 1958-ban, és már egészen fiatal korától kezdve a zene bűvöletében élt, és a nyolcvanas évek elején kezdte háttérénekesi karrierjét. A korábban szintén vokalista, ma pedig már nyolcszoros Grammy-díjas szólóénekes, Luther Vandross szigorú, de inspiráló mentornak bizonyult számára, így elképesztő technikájának, számos regisztert felölelő hangjának és érzelmi mélységének köszönhetően Lisa Fischer hamar keresett háttérénekessé vált.

A szólókarrier lehetősége

Bár évekig kizárólag vokálozott, Lisa Fischerben mindig is ott szunnyadt a vágy, hogy saját dalokat adjon elő. 1991-ben jelent meg első – és máig egyetlen – szólóalbuma, a So Intense. Ezen a lemezen szerepelt How Can I Ease the Pain című száma, sőt Grammy-díjat is nyert a legjobb női R&B-énekes kategóriájában. A dal Lisa Fischer rendkívüli hangterjedelmén túl azt is megmutatta, milyen mély érzelmek rejlenek benne: nem véletlen, hogy máig ez az egyik legismertebb szerzeménye.

Miért nem lett belőle popsztár?

A siker ellenére Lisa Fischer mégsem kezdett szólókarrierbe, mert számára a zene sokkal inkább közösségi és spirituális élmény volt: nem érdekelte mindenáron a hírnév és a reflektorfény. Sokkal inkább vonzotta a háttér nyugalma, és annak lehetősége, hogy a sokféle zenei műfaj szabadságában megtalálhatja önmagát. „A vokálozás számomra nem csupán a háttérben zajló szereplés. Inkább egyfajta közös út, feltétlen támogatás, színes cukorkaszórás a fagylaltra. Mindez sok örömet hoz nekem, de sokkal kisebb nyomás nehezedik rám” – mondta erről a Here & Now interjújában 2015-ben.

20 Feet from Stardom

Sokáig a Rolling Stones egyik állandó turnéénekeseként járta a világot, ezenkívül pedig nagyon sok olyan produkcióban vett részt, amelyben a vokalisták jelentős szerepet játszottak: több mint 120 albumon hallhatjuk a hangját. 2013-ban a 20 Feet from Stardom című Oscar-díjas dokumentumfilm a háttérénekesek láthatatlan, de kulcsfontosságú szerepét mutatta be: az egyik legerőteljesebb arc és hang Lisa Fischeré volt – sokan csak ebben a filmben csodálkoztak rá arra, mennyire gazdag és sokrétű pályafutás áll már mögötte.

„A film miatt kezdtem el újra szólóban fellépni. Olyan felkéréseket kaptam, amilyeneket korábban soha. Azt gondoltam: »Ó, Istenem, erre én egyáltalán nem vagyok felkészülve«” – mondta a The Arts Fuse magazinnak 2016-ban. Morgan Neville dokumentumfilmjében egyébként a Prince által felkarolt Judith Hill is megmutathatta magát, aki 2019-ben már fellépett a Müpában szólóénekesként.

Új utak – improvizatív előadások és kamarazenei együttműködések

Az elmúlt néhány évben Lisa Fischer megtalálta a saját zenei útját, és úgy érezte, eljött az ideje annak, hogy szólistaként is ragyoghasson, ezért különböző kamaraegyüttesekkel lép fel, a Grand Baton zenekar pedig hűséges kísérője lett a turnékon. Úgy érzi, a Grand Baton „szárnyakat adott neki”, lehetővé téve, hogy szabadon kifejezze művészi elképzeléseit, és új zenei irányokat fedezzen fel.

Repertoárján főként klasszikus rock- és souldalok újraértelmezései szerepelnek, sok improvizációval és nem kevés spirituális töltettel. Koncertjei jól mutatják Fischer művészi szabadság iránti vágyát: ő nem egy jól eladható „termék”, hanem olyan előadó, aki mindig szívből énekel.

„Lassú víz partot mos”

Lisa Fischer karrierje soha nem a hiúságról vagy az egóról szólt. Ezért volt ideális háttérénekes: el tudta engedni az önmegvalósítás kényszerét, hogy mások vízióját erősíthesse. Igazi csapatjátékos volt. Nem a gyors sikert hajszolta, hanem kitartóan meghagyta magának a választás szabadságát. Megmutatta, hogyan lehet úgy felépíteni egy életet, hogy önmagát soha ne veszítse el.

Nem akart mindenáron sztár lenni, de talán épp ezért ennyire hiteles most, amikor szólóban is kiáll a színpadra, mert annyi tapasztalatot gyűjtött már, hogy bőven van mit átadnia a közönségnek.

Nem csupán egy zenei produkcióra készülhetünk, hanem különleges művészi utazásra: a Grand Baton stílusa a progresszív rock, az afrokaribi ritmusok, a jazz és az elektronikus zene egyedi keveréke. Ez a sokszínűség lehetővé teszi számukra, hogy Fischer hangját különböző zenei környezetekben emeljék ki, új értelmet adva a klasszikus daloknak, s ha mindehhez a Pannon Filharmonikusokat is hozzáadjuk, biztosak lehetünk abban, hogy a hallgatóságnak páratlan zenei kalandban lesz része a Müpában.