
© Hirling Bálint, Müpa
Ha meghallod, megszereted
És ennyi elég is: a Müpa 2008 óta azért rendezi meg A népzene ünnepét, hogy a beláthatatlan nagyságú nép- és világzenei birodalomnak minden szegletét elevennek érezzük, ne pedig halott hagyománynak. Február 1-jén táncházzal melegítünk be, hogy aztán cimbalomtól tamburáig, furulyától darbukáig egy sor hangszerrel kerüljünk közeli kapcsolatba.
Ahhoz, hogy az esti, sokszereplős nagykoncert kifogástalanul működjön, szükség van gondos felvezetésre. Ami nem is akármilyennek ígérkezik: az oroszlányi cigányokból álló Kale Lulugyi fergeteges táncházzal nyitja az estét. Amikor a csapatot vezető, tamburán játszó és éneklő Molnár Csabát a kezdetekről kérdeztem, elárulja, hogy a több helyen olvasható 2015-ös alapítási dátum nem valós, mivel a családi együttzenélésnek sok évtizedes hagyományai vannak náluk. „A kilencvenes évek közepén már működött a Kale Lulugyi, csak közben felnőttünk, családot alapítottunk, mostanra pedig a gyerekek is beszálltak. nagyon büszke vagyok arra, hogy a fiam és az unokaöcsém is velünk játszik, így már három generáció lép együtt színpadra."
A Kale Lulugyi rengeteg rendezvényen, fesztiválon lép fel, itthon és külföldön egyaránt képviselte már az autentikus nép- és cigányzenét. Molnár Csaba hozzáteszi: „Büszkék vagyunk a hagyományainkra, és ezt képviseljük a színpadon is. Úgy látjuk, erre van is igény és fogadókészség a közönség részéről."
Amikor arról kérdezem, milyen egy táncház, amit ő és a zenésztársai vezetnek, így felel: „Jó hangulatú, szabad, örömzenéléssel egybekötött alkalom, ahová bárkit várunk és elvárunk, aki szereti a cigányzenét, és úgy érzi, el akar benne mélyedni. A mi koncertjeink azért szoktak jól sikerülni, mert amikor felmegyünk a színpadra, a jókedvet, a szabadságérzetet, a cigányzene örömét azonnal átsugározzuk a nézőkre - a közönség pedig ezt pontosan érzékeli, és ha jók vagyunk, akkor minden gondját-búját elfeledi."
A Kale Lulugyi igazi családi zenekar
Molnár Csaba családi örökségként tekint a zene szeretetére, illetve magasfokú művelésére. „Van, aki orvos, matematikus, vagy tanár lesz, mi egyértelműen a zenei tehetséget kaptuk a szüleinktől. Nem jártunk zeneiskolába, amit tudunk, egymástól és az előző generációktól tanultuk. Meg persze abból, ami játék közben ránk ragad: holtig tanuljuk a zenét." Hogy az ősök tisztelete mennyire fontos, jól mutatja a zenekar elnevezése. „A Kale Lulugyi azt jelent: Fekete virág. Édesapám nagyon szerette a klasszikus kalandfilmeket, mint például a Zorro vagy a Tulipános Fanfan, így az ő tiszteletére adtuk ezt a nevet."
A táncházon már csak azért is érdemes részt venni, hogy élőben figyelhessük meg a zenekari tagok egymásra figyelésének rég kigyakorolt metódusát. Molnár Csaba elárul egy kulisszatitkot: „Soha nem játszunk el kétszer ugyanúgy egy zenét. nincs rögzített forgatókönyv: amikor kiállunk a hallgatóság elé, érzésből kezdünk muzsikálni. Időnként egymásra nézünk, de olyan összehangoltan működünk, hogy egy-egy pillantásból is értjük a másikat, és tudjuk, merre fog elindulni. Persze a nézőket is »érezzük«: az első szám közepén tudjuk, hogy az aznapi közönség mit akar, mire fogékony. Mi pedig megbízhatóan hozzuk, amire vágynak."
© Hirling Bálint, Müpa
És a Kale Lulugyi csak a kezdet az Átriumban, hiszen este 8-tól a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben Balogh Kálmán és bandája Básits Brankával lép fel, de jön Sőregi Anna, majd a Dűvő, a Makám, a Vigad Együttes, hogy végül a Juhász Zenekar tegye fel a koronát a változatos, sokszínű, sokhangú estére.
A cikk eredetileg a Müpa Magazin 2024/25-ös évadának 2. számában jelent meg.