Závada Pál és fia, Péter © Máté Péter
Nem marad családban
Kire ütött ez a gyerek? – tehetnénk föl a kérdést mi is. A válasz adja magát: természetesen valamelyik szülőjére. Mégpedig nem is akárhogy! Arra, hogy az írásművészet anyáról és apáról leány- és fiúgyermekre öröklődhet tovább, jól ismert, klasszikus iskolapéldák is léteznek. Mind Petőfi, mind Arany fia verselésre adta a fejét.
Igaz, a tragikus sorsú Petőfi Zoltánnak roppant kevés adatott meg a művészetből, de magából az életből is, Arany László nevét pedig talán leginkább Petőfi (a Sándor) gyerekverséből ismerik a legtöbben, holott neki köszönhetjük egyebek mellett Hűbele Balázs figuráját, A délibábok hősét. Móricz Zsigmondnak három lánya (Lili, Virág és Gyöngyi) is írni kezdett. Karinthy Frigyes idősebb fia, Gábor a költészetben, kisebbik, Ferenc pedig főleg prózában alkotott maradandót. Somlyó György is apja, Somlyó Zoltán útját követte, amikor a poézist választotta életpálya gyanánt. De az is megesett, hogy a szépírás mívelése nemzedékeken át hagyományozódott tovább, lásd a Benedek család három irodalmárgenerációját, Elektől Marcellen át Istvánig. Sebők Éva költő fia, Sebeők János regény- és esszéíróként egyaránt letette névjegyét. Na és ne feledkezzünk meg Csokonai Liliről sem, aki, meglehet, Csokonai Vitéz Mihály leszármazottja egy posztmodern metaforában…
A példákat hosszasan lehetne tovább sorolni a magyar irodalomból, és korántsem meglepő módon e szép hagyomány ma is él.

Kemény Lili © Posztós János, Müpa
Kemény István a kortárs hazai költészet egyik kiemelkedő alakja. Versei közéleti kérdésekre is reflektálnak, csakúgy, mint esszéi és publicisztikái, de regényeket is írt. Nem mellesleg két leány édesapja, akik kisgyermekkoruktól kezdve szívhatták magukba az irodalmat, mostanra pedig ugyancsak jeles alkotókká nőtték ki magukat. Kemény Lili tizennyolc éves volt, amikor a Magvető Kiadónál megjelent első verseskötete, a Madaram. 2018-ban jött ki Sipos Balázzsal közös munkája, David Foster Wallace Végtelen tréfa című, minden értelemben monumentális regényét fordították magyarra. 2024-ben Nem című, sokrétűen szabad és merész autofikciós regényével hívta fel magára a figyelmet. Húga, Zsófi slammerként indult, verseskötetekkel és regényekkel folytatta, utóbbiak között ifjúsági regény, krimi, illetve a kortárs mindennapjainkat alternatív valóságba csomagoló mű egyaránt előfordul. De nem szabad megfeledkeznünk az édesanyáról sem: a dramaturgként dolgozó Szirmay Ágnes szintén írt ifjúsági regényeket.
2023-ban a Helikon Kiadónál Összegyűjtött versek címen jelent meg a Szőcs Géza-életmű egy jelentékeny kötete. A koronavírus-fertőzés okozta szövődmények következtében öt évvel ezelőtt elhunyt, erdélyi születésű költő-író ugyancsak irodalmárcsaládból származott: édesapja, Szőcs István prózaíróként, kritikusként és újságíróként egyaránt nevet szerzett magának, édesanyja, Márton Ráchel pedig műfordítóként és gyerekversek szerzőjeként lett ismert. A családi hagyományt Szőcs Géza legidősebb gyermeke, Szőcs Petra folytatja, aki eddigi költői életművén kívül forgatókönyvíróként és dramaturgként, sőt színészként is bemutatkozott már.
Závada Pál először – eredeti szakmája szerint – szociológiai munkáival hívta föl magára a figyelmet. Az 1990-es évek közepén fordult erőteljesen a szépirodalom felé, az igazi ismertséget az 1997-es Jadviga párnája hozta meg, amelyet további sikeres nagyprózai kötetek követtek. Fia, Závada Péter az Akkezdet Phiai elnevezésű underground hiphop- és slam poetry csapat tagjaként kezdte művészeti pályáját, amelyen aztán költőként és színpadi szerzőként, dramaturgként teljesedett ki, a számos elismert versesköteten túl pedig egy doktori címet is a magáénak mondhat.

Juhász Ferenc és lánya, Juhász Anna © Fener Tamás
Az elkötelezettség az alkotáson túl magában az irodalom iránti szeretetben és alázatban is tovább öröklődhet. Idén 10 éve, hogy Juhász Ferenc elhunyt. A 20. századi, illetve 21. század eleji magyar költészet egyik kiemelkedő alakja gazdag életművét egyetemes, a metafizikát is több ponton érintő, a világ dolgai iránt nyitott és azokra erőteljes képeken keresztül reflektáló látásmód jellemzi, miáltal Juhász Ferenc már pályájának kezdetétől fogva sajátos hangot és poétikai világot jelenített meg, amely túl azon, hogy jócskán túlmutatott a szocialista realizmus korabeli sematizmusán, akkor és a későbbiekben is egyszerre reflektált az előző évszázad vérzivataros történelmi változásaira, illetve a lélek rezdüléseire. Három lánya közül a legfiatalabb, Anna nem csupán lektorként és szerkesztőként tevékenykedik, hanem sokrétű kulturális, irodalomterjesztő missziót is folytat kulturális események szervezőjeként és háziasszonyaként. A Juhász Ferencről készült, A mindenség szerelmese című könyvön, valamint az azonos című filmen kívül Juhász Anna azzal is ápolja édesapja emlékét, hogy az általa megálmodott rendezvények menedzsereként és narrátoraként hitet tesz a klasszikus és a kortárs magyar irodalom mellett, továbbá igyekszik azt minél szélesebb körben megismertetni és megszerettetni. A múltat és a jelent fűzte össze például azzal, hogy olyan legendás helyeket és tereket hozott vissza az irodalom számára, mint a Hadik, a New York vagy a Centrál kávéház. A helyszíneket lehetne tovább sorolni Balatonfüredtől a Várkerten át Óbudáig, vagy éppenséggel a Müpáig – Juhász Anna a közönség, illetve a kamerák előtti műsoraiban nem csupán maga mesél szívesen az irodalomhoz fűződő kapcsolatáról, hanem másokat is örömmel megszólaltat ebben a témában.
A cikk eredetileg a Müpa Magazin 2025/26-os évadának 1. számában jelent meg.