Szokatlan úton, de nem szemben a forgalommal
Theo Croker a 2025-ös Jazztavasz záróestjén fújja trombitáját, aminek megszólaltatására híres zenész nagyapja ihlette. Rendhagyó karrierje Amerika helyett Kínában kezdődött, Dee Dee Bridgewaterrel készítette áttörést hozó nagylemezét, és már Grammy-jelölése is van. Legfrissebb albumait neosoulos megközelítés és sztárénekes közreműködők sora fémjelzi Jill Scott-tól Jamila Woodson át Wyclef Jeanig.
Az alapok
Amikor apukád polgárjogi aktivista, tanárként pedig megbecsült tagja a közösségnek, anyukád pedig iskolai tanácsadó és Doc Cheatham trombitás lánya, akkor mindenképpen van előtted egy út, amire ráléphetsz. És Theo Croker így is tett, amikor tizenegy évesen nagyapja hatására trombitálni kezdett. Cheatham először Cab Calloway együttesében játszott, de dolgozott Benny Carterrel, Dizzy Gillespie-vel, Herbie Mann-nal is, és persze saját zenekarával, hogy aztán karrierjét posztumusz Grammy-díj koronázza meg, amit improvizált szóló kategóriában nyert el. Nem csoda, hogy Theo Croker az első pillanattól az improvizáció bűvöletében tanulta hangszerét, és zeneszerzői munkáját is ez határozza meg. A jó alapokhoz sokat tett hozzá, hogy a zeneiskolában nem kisebb zenész, mint Donald Byrd volt a tanára.
A kínai évek
2006-ban készült első, még magánkiadású lemezét – ezek után cseppet sem meglepő módon – The Fundamentals címen készítette, élőben, utómunka nélkül, a tiszteletkörök után azonban váratlant húzott, és elfogadott egy öthónapos sanghaji melót. A House Of Blues nevű helyen zenélt, és úgy megtetszett neki az ottani élet, hogy maradt még hét évig… Ehhez persze kellett az is, hogy jobbnál jobb kihívások találják meg: ő lehetett például a helyi The Tonight Show, az Asia Uncut Star Network zenekarvezetője, de Kína legrégebb óta üzemelő zenei klubjának első rezidense is. Minden bizonnyal megbecsült zenész maradhatott volna ott élete végéig, de megint nem a könnyebb utat választotta, hanem visszatért az Államokba.
A jazz kitágítása
Eddigre már kitágította saját elképzeléseit a jazzről, és saját kompozícióiban mindenféle más zenei stílussal házasította: salsával, blueszal, R&B-vel, hiphoppal. Ő maga is elkezdett énekbeszélni dalaiban, de a fúziós megoldások még inkább foglalkoztatták. Áttörést hozó harmadik albumán (Afro Physicist, 2014) – amelynek a még Sanghajban megismert Dee Dee Bridgewater volt a producertársa –, a posztbopos jazzt soulos, funkos elemekkel keresztezte, és Bridgewater több dalban énekelt is. Ez azonban még csak a startvonal volt a kibontakozás előtt, hiszen az eggyel korábbi lemezen is közreműködő DVRK Funk zenekarral még bátrabban belehúzott a funkjazzbe, hogy következő kiadványain tényleg kiélje zenei szabadságát. A 2016-os Escape Velocity némileg spirituálisabb, a 2019-es Star People Nation pedig még mélyebben egyesíti a soul jazzt addigi munkásságával. Még az is belefért, hogy korunk kiemelkedő reggae-énekese, Chronixx is szerepeljen egy dalban – és az egész projektet Grammy-díjra jelöljék.
Valami persze azt súgja, hogy mindez még mindig csak az út eleje Croker számára, hiszen két legutóbbi nagylemeze és 2023-as EP-i még határozottabban tükrözik zenei világát, szándékait, amiket a gyönyörű lemezborítók is kiemelnek. Croker itt már a korszellemhez is igazodva zsánereken túli zenét készít. A 2021-es Blk2life II A Future Past például feltörekvő neosoul-énekesek mellett a hiphop-jazzes Kassa Overall, a soulreménység Ari Lennox és a The Fugeesból ismert Wyclef Jean vendégeskedésével tűnik ki, a 2022-es Love Quantum album pedig Wyclef újrázása, mások mellett olyan sztárok, mint a neosoul-költő Jill Scott és az egyik legjobb kortárs progresszív soulénekes, Jamila Woods közreműködésével. Azóta pedig Croker vendégmelói is megszaporodtak, szóval még bőven várható tőle számos nagy dobás. Nem szabad kihagyni a koncertjét.
