Rómeó és Júlia – jelen időben

Trambulinok, street dance, modern vizuális világ – a Pécsi Balett Rómeó és Júliájának eszköztára a fiatalokat szólítja meg, mégis örök érvényű, klasszikus történetet mesél el. A nemzetközi sikereket is elérő produkciót most ismét műsorára tűzi a Müpa. Vincze Balázs rendező-koreográfust, a Pécsi Balett művészeti vezetőjét kérdeztük.

Hogyan érdemes megkeresni a modern aspektust egy több mint négyszáz éves Shakespeare-dráma színre vitelekor?

A lelki és érzelmi viszonyulások – szerelem, szeretet, viszály – két ember, két család vagy két közösség között ma is hasonlóak, mint négyszáz vagy akár ezer évvel ezelőtt. A tánc dinamikája és az általunk alkalmazott mai gesztusrendszer teszi jelen idejűvé az előadást. Mondok egy példát: száz évvel ezelőtt egy férfi és egy nő ismerkedése, a fizikai és lelki közeledés sokkal lassabban zajlott. Egymáson felejtett tekintetek, meghajlás, virág… egészen más volt a „koreográfia”. Ma mindez intenzívebb, gyorsabb, és ebben a Rómeó és Júliában alkalmazkodunk ehhez. De természetesen azt, hogy beleszeretünk valakibe, és attól kezdve ő lesz a legfontosabb számunkra a világon, ugyanúgy éljük meg, ahogyan évszázadokkal ezelőtt.

© Mihály László

Az előadás azonban nem csupán a szerelmi szálra helyezi a hangsúlyt, hanem arra is, hogy miként lehet egy ellenséges, békétlen közösségben túllépni a korábbi sérelmeken.

Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor elfárad, elbizonytalanodik, megkérdőjelezi magában azt, amit éppen csinál, és azt fontolgatja: hosszú távon jó-e, van-e értelme. Engem ezek az emberi motívumok foglalkoztattak. Hogy a régóta fennálló viszonyokat a megváltozott helyzetben képesek vagyunk-e más megvilágításban látni.

Különösen izgalmas az előadás tere, a zsinórfüggönnyel tagolt színpad.

A látvány Cziegler Balázs fantasztikus díszlettervezői munkája, amely lehetőséget teremt az előadás ritmusát követő gyors váltásokra. Bár a koreográfia alapvetően a klasszikus technikákra épül, beemel modern, például street dance elemeket is. Az elmúlt húsz évben a Pécsi Balettnek kialakult egy kiforrott mozgástechnikája, amely természetesen előadásonként változik valamelyest. De a társulat erősségének azt tartom, hogy nem táncelőadásokat készítünk, hanem színházi produkciókat. Nagy hangsúlyt fektetünk a karakterek kidolgozására, a szereplők egymás közti viszonyaira. Ez mindennek az alapja, a technika erre épül. Én mindig szívesen hagyatkozom a táncművészekre, mert mindannyian mások vagyunk, egy pas de deux-t én egészen másként gondolok el, mint egy másik táncos. Eszemben sincs az elképzeléseimet mindenáron a táncosokra erőltetni. Ez egy oda-vissza áramló energia, amelyben egymást segítve jön létre a produkció. Rómeó és Júlia szerelmét két kiváló táncosunk, Karin Iwata és Matola Dávid kelti életre, az ő gesztusaikból, az ő gondolataikból táplálkoztam.

Hét év telt el a bemutató óta, az akkor frissen végzett, fiatal táncosok idősebbek lettek. Mennyit változik ilyenkor egy előadás?

Érdekes, hogy éppen erről beszélünk: Dávid az utóbbi időszakban fájdalmas nehézségeken ment keresztül, és nemrég táncolt egy főszerepet, ami szerintem az egyik legjobb alakítása volt. Személyes tapasztalásaink, fájdalmaink, a kudarcokból, nehéz helyzetekből való felállásaink mind erősítenek, formálnak minket, és szerintem a művészetünk lényegét is alakítják. Ez hét év elteltével még árnyaltabbá teszi majd az előadást.

Benned hét év alatt mennyit változott ez a történet?

Számomra ez a Rómeó és Júlia továbbra is a hét évvel ezelőtti szakmai és lelkiállapotom lenyomata. Most, hogy újra színpadra kerül a Müpában, lényegében ugyanazt a világot szeretném megteremteni, hiszen az így volt koherens. Annak örülnék, ha az előadás azokat a gondolatokat hordozná, amelyeket 2018-ban, amikor megszületett. Vannak koreográfusok, akik folyamatosan újraalkotják saját produkcióikat. Én nem ilyen vagyok. Ez az előadás azt tükrözi, hogy hol tartottam hét évvel ezelőtt, ám ha valaki megnézi egy újabb bemutatómat, látni fogja a változást, és én ennek örülök.

© Mihály László

Az előadás zenéjét Riederauer Richárd szerezte, aki ugyan épít Gounod operájának muzsikájára, mégis modernebb világot teremt. Miért tartottad fontosnak, hogy új zenei atmoszférát hozzatok létre?

Richárddal nagyon régóta dolgozunk együtt, fantasztikus szakembernek tartom, akinek teljesen szabad kezet adtam. Olvasta a librettót, megismerte az előadás látványvilágát, de zeneileg ő lakta be ezt a teret, közösen alakítottuk ki az egységes koncepciót. Én rendezőként kíváncsi vagyok az alkotótársaim ötleteire, el is várom, hogy ők, akik a saját területük legkiválóbb képviselői, javaslatokkal álljanak elő. Abban hiszek, hogy minél több tehetséges ember vesz részt egy produkció létrehozásában, annál jobb lesz az előadás.

Ez a Rómeó és Júlia a vizuális világát tekintve is játékos. Hangsúlyozottan a fiatal korosztályhoz szól?

Igen, ez egy vizuálisan is nagyon friss darab, a dinamikus színvilágtól – amely csodálatos jelmeztervezőnk, Kiss Julcsi kreativitását dicséri – a játékmódon át a színpadi mozgást segítő trambulinokig. Természetesen nem arról van szó, hogy végigrohanunk a történeten, a drámai pillanatoknál megállunk, elidőzünk, de a lendület és az izgalom fenntartása fontos számunkra. A fiatalok ma már egyetlen pillanat alatt is képesek a lelki váltásokra, az előadás dinamikája pedig az ő ritmusukhoz lett szabva. 2005 óta vezetem az együttest, és az előadásokon folyamatosan figyelem a közönség reakcióját. Elképesztően sokat változott a nézők figyelmének dinamikája, az, hogy mi köti le őket, mikor kezdenek unatkozni, mire reagálnak intenzíven. Vannak dolgok, amik ma már nem működnek, és ezt rendezőként nem lehet figyelmen kívül hagyni.