Közös az út

Százkét évvel alapítása után is töretlen lendület és nyitottság jellemzi a Nemzeti Filharmonikus Zenekart és az idén 40 éves Nemzeti Énekkart. A Müpa első számú rezidens zenekarának főzeneigazgatója, Vashegyi György emlékekről, élményekről és tervekről is mesélt.

A 20. századi magyar zenetörténet fontos pillanatainál is jelen volt a zenekar, gondoljunk Bartók Béla budapesti búcsúkoncertjére 1940-ben, vagy éppen a hetvenöt éves Kodály Zoltánt köszöntő hangversenyekre 1957-ben. Az elmúlt száz év alatt olyan kiváló muzsikusok dirigálták a Nemzeti Filharmonikus Zenekart, mint például Otto Klemperer, Zubin Mehta, Lorin Maazel és Claudio Abbado, de fellépett velük Igor Stravinsky vagy Benjamin Britten is.

Liszt: Szent Erzsébet legendája

Az 1922 végén Bor Dezső karnagy fejében fogant terv, miszerint Budapestnek szüksége van egy új nagyzenekarra, gyorsan valósággá vált. A Székesfővárosi Zenekar tíz évvel alapítása után már ezredik, ünnepi koncertjét adta a Városligetben, de tekintélyt parancsol egy 1938-as statisztika is: addigra ötszáznál több zeneszerző közel kétezer művét játszották. A zenekar már korán, a negyvenes évektől rendszeres vendég volt külföldön: Angliától Japánig, Franciaországtól Kínáig, Ausztriától az Egyesült Államokig arattak sikert fellépéseikkel.

1952-től Magyar Állami Hangversenyzenekar néven működtek, élükre hamarosan a széles látókörű, nagy műveltségű, különleges formátumú karmester-egyéniség, Ferencsik János került. Beköszöntött az első fénykor, amely a maestro 1984-es haláláig tartott. Alighanem egy ország tekintette tiszteletbeli magyarnak az ÁHZ következő vezető karmesterét, majd örökös tiszteletbeli elnökkarnagyát, Kobayashi Ken-Ichirót. A zenekar már korán, a negyvenes évektől rendszeres vendég volt külföldön: Angliától Japánig, Franciaországtól Kínáig, Ausztriától az Egyesült Államokig arattak sikert fellépéseikkel.

1997 jeles dátum a társaság életében: Kocsis Zoltán került az ezentúl Nemzeti Filharmonikusok néven működő művészeti együttes élére. A következő két évtized földrengésszerű megújulást hozott a zenekar mindennapjaiban. Kocsis akár konfliktusok árán is, de elszántan hajtotta végre kitűzött küldetését, azt, hogy az NFZ-ből korszerű, rugalmas, minden zenekari pozíciójában professzionális együttest hozzon létre.

Lalo Ys királya © Posztós János, Müpa

A Nemzeti Filharmonikusok (vagyis a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar) és a Müpa története elválaszthatatlan: sokaknak fontos emlék a 2005. január 8-i, Kocsis Zoltán által a Nemzeti Hangversenyteremben vezényelt, mások mellett Rost Andrea és Kelemen Barnabás közreműködésével megvalósult, Mozart műveiből válogató legelső hangverseny a Müpában. Az NFZ-t 2022 óta főzeneigazgatóként irányító Vashegyi György szerint a Müpa megnyitása „egészen új, addig nem látott szakmai magaslatokba vezető fejezet kezdetét jelentette a magyar klasszikus zenei életben. A Nemzeti Filharmonikusok száznyolcvannál több zenekari és énekkari művészt foglalkoztat főállásban: teljes létszámban az együttes elsősorban itt tud fellépni, ezért különösen fontos számunkra a rezidensi kapcsolat.”

Amikor arról kérdezem Vashegyi Györgyöt, milyen karaktere van a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremnek, illetve milyen művek illenek ide, azt mondja: „A terem ideális szinte minden különböző méretű előadóapparátus koncertjei számára, ugyanakkor nagyszerű helyszín nemzetközileg is az élvonalba tartozó hanglemezfelvételek készítésére. Az elmúlt húsz évben mi, akiknek megadatott, hogy rendszeresen koncertezhetünk itt, folyamatosan tanultunk a teremtől: részben annak végtelen számú akusztikai beállításain kísérleteztünk, részben új kihívások elé állított minket az, hogy mindig minden rendkívül tisztán hallható. Ezek a kivételes körülmények az előadót egyszerre inspirálják és állandó koncentrációra késztetik.”

Vashegyi György © Nagy Attila, Müpa

Vashegyi György kedves emlékei között őrzi, hogy Bartók zenéjét itt vezényelhette először az együttessel. Közel állnak hozzá a nagyszabású operák és oratóriumok itt megvalósult előadásai is, például David Herculaneumja, Puccini Manon Lescaut-ja, Massenet és Lalo operái (melyeket lemezre is vettek), vagy Liszt oratóriuma, a Szent Erzsébet legendája. A 2025-ös évi koncertnaptár is tele van jeles napokkal, már ami a nemzeti Filharmonikusok Müpa-beli aktivitásátilleti: gondoljunk Ambroise Thomas Psychéjének hazai, szintén lemezfelvétellel egybekötött bemutatójára, vagy a Marlis Petersennel, Rudolf Buchbinderrel, Jean-Effl am Bavouzet-val közös koncertekre. Az ünnepi évad fontos dátuma május 15-e, amikor az együttes a Turandottal zárja operabérletét. Búcsúról azonban szó sincs, teszi hozzá Vashegyi György: „A Müpa és a Nemzeti Filharmonikusok sorsa a kezdetek óta szorosan összefonódik. Úgy érzem, csodálatos közös évek- évtizedek várnak még ránk!”

A cikk eredetileg a Müpa Magazin 2024/25. évad 3. számában jelent meg.