Az egykori ifjú tehetség mesterként tér vissza

Amikor egy pályaív visszakanyarodik egyik kiindulópontjához, az mindig különleges eseménynek számít. A Müpában a Jazz Showcase-délutánokon lassan két évtizede kapnak bemutatkozási lehetőséget fiatalok; így volt ez 2013-ban is, amikor a szerb dobos, Vladimir Kostadinović „bedobolta” magát a Müpa közönségének szívébe. Idén pedig immár az esti sztárfellépők között láthatjuk viszont: január 30-án a Vladimir Kostadinović Quartet előadásában IRIS című, nagy sikerű lemezének dalait hallhatjuk.

Gyerekkora óta a zene tölti ki az életét

Vladimir hétévesen kezdett zenét tanulni: négy évig klasszikus harmonikán játszott, ám tizenegy éves korában kapott a bátyjától egy dobfelszerelést, és ettől kezdve megszállottan dobolt. A 2025-ös Szarajevói Jazzfesztivál egyik kiemelt fellépőjeként megkérdezték tőle, kik voltak a zenei példaképei: „Sokan vannak különböző területekről és műfajokból, de kiemelném azokat, akik a legnagyobb hatással voltak rám, és arra inspiráltak, hogy zenész legyek: a szüleim és a bátyám, Jimi Hendrix, Alvin Lee, Pantera, Bach […]” Szüleit és bátyját tehát még a zenei óriásoknál is előbbre sorolta.

Kitűnt a sok tehetség közül

A zenei általánost Belgrádban végezte, majd kijárta az ottani konzervatórium jazz tanszakát is. Hazájában kissé szűkösnek érezte a lehetőségeket, ezért a Grazi Zenei és Előadó-művészeti Egyetemre jelentkezett, ahol 2009-ben kitüntetéssel szerezte meg mesterdiplomáját Thomas Howard Curtis osztályában: tőle – a technikai tudáson túl – kiforrott zenei nyelvet is kapott útravalóként.

Pályáját rangos díjak kísérik, az elsőt még 2008-ban, a diplomája előtt megkapta: a Tuscia in Jazz legjobb dobosának járó Jimmy Woode-díj kiváló belépő volt a nemzetközi zenei porondra, és olyan jazznagyságokkal való együttműködésekhez vezetett, mint Jimmy Greene és Gregory Porter.

Kostadinović azonban nem elégedett meg azzal, hogy dinamikus, jól felismerhető játékával a legnagyobbakkal szerepeljen. Hamarosan zeneszerzőként is bemutatkozott, és ma már a kortárs jazz kiemelkedő alakjaként világszerte elismert alkotó.

Első albuma New Yorkban készült

2009-ben alapította meg saját kvartettjét Jimmy Greene-nel, Danny Grissett-tel és Matt Brewerrel, két évvel később pedig egy New York-i stúdióban felvették Course of Events című debütáló albumukat is, amelyen főként általa szerzett dalok szerepeltek. „Kostadinović lenyűgöző debütálása jó előjel a jövőre nézve” – méltatta a bemutatkozást az All About Jazz.

Csillapíthatatlan kíváncsiságát és zenei sokoldalúságát jól bizonyítja, hogy a fenti eseményekkel egy időben csatlakozott az olasz billentyűs, Antonio Faraò triójához is, amely azóta is a műfaj egyik élzenekarának számít. A világszerte elismert virtuózok fontosnak tartják az érzelmi mélységet és az interaktív előadásmódot, emiatt különösen népszerűek Európában.

Lemezfelvétel élőben

Az első album sikerének is köszönhető, hogy a második, The Left Side of Life című korongot élőben rögzítették a svájci Generations jazzfesztiválon. A felvétel 2016-ban az ENJA Records gondozásában jelent meg, a korongon Seamus Blake szaxofonozott, Marko Churnchetz zongorázott, Joe Sanders pedig bőgőzött. A Jazz Thing oldalán így ajánlották az albumot: „Erőteljes, energiával teli kortárs jazz: a négy zenész összjátéka pedig előremutatóan interaktív.”

A Bécs–New York-tengely

Bár a családja Bécsben él, ő maga rengeteget ingázik Amerika és Európa között, hiszen New York a jazz fővárosa, Kostadinović pedig annyira egyedi hangot üt meg a jazzben, ami miatt nemcsak a közönség, hanem pályatársai körében is népszerű. Lehetetlen felsorolni a neves zenészeket, akikkel színpadra lépett: köztük van például a 2024-ben elhunyt szaxofonos és zeneszerző, Benny Golson is, akinek szerzeményeit John Coltrane vagy Ella Fitzgerald is előadta. New York egyik legnépszerűbb gitárosa, Mike Moreno is szívesen játszik Kostadinović társaságában. (Moreno egyébként a Müpában is fellépett Tálas Áronnal, aki szintén a Jazz Showcase egyik felfedezettje.) Bár nagyon fárasztó ez az életmód, Kostadinović így nyilatkozott erről a Rondo magazinnak: „Egyensúlyt szeretnék találni a családom és a zene között, ami hatalmas kihívás, amikor folyamatosan úton vagy.”

A szív hangja a Müpában

Kostadinović egész pályája arról szól, hogyan lehet a jazz nyelvén úgy beszélni, hogy minden egyes megszólalásával egyúttal a személyes terébe is beengedi a hallgatókat. Legutolsó, és talán legnagyobb visszhangot kiváltó lemeze, amelyen a jazzvilág legnagyobb sztárjai szerepelnek, különösen személyesre sikerült. Az album Kostadinović kislányának szívhangjával kezdődik, amit még az anyaméhben rögzítettek, de egy vers is elhangzik a lemezen Iris előadásában. Ebből az intim pillanatból egyedülállóan mély hangzásvilág bontakozott ki. A feleségének dedikált, mély érzelmeket megmozgató korong zenészként és zeneszerzőként is fontos mérföldkő volt számára. Az album élénk visszhangot váltott ki, a szakma egyszerre méltatta Kostadinović virtuóz, mégis érzelemmel telített dobolását, valamint kifinomult zeneszerzői gondolkodását. Ennek most a Müpa közönsége is tanúja lehet.