
© Hlinka Zsolt, Müpa
A helyi érték - 20 éve egy fedél alatt a Ludwig Múzeum és a Müpa
Picasso, Andy Warhol, Roy Lichtenstein, Claes Oldenburg, Birkás Ákos, El-Hassan Róza és Bak Imre munkái, hiperrealista alkotások, nonkonformista oroszok, az elmúlt évek albán és ukrán művészete – ez a néhány kiragadott példa is jól szemlélteti, hogy a Müpa épületében 2005 óta működő Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum nemzetközi viszonylatban is milyen jelentős kollekcióval bír, ráadásul ez az egyetlen hazai közgyűjtemény, amelyben egyszerre van jelen a külföldi és a magyar kortárs művészet.
A ma már több mint ezer darabból álló gyűjtemény – melynek korábban a budai Várban található Magyar Nemzeti Galéria adott otthont – alapja az az itthon akkor még hiánypótlónak számító, de mára már történeti anyaggá vált 70 műtárgy, amelyet a műgyűjtő Peter és Irene Ludwig adományozott 1989-ben a magyar államnak. Az egykori vasfüggönyön túli Budapest ideális geopolitikai helyszínnek bizonyult Kelet és Nyugat művészeti összekapcsolására. Az új múzeum első állandó kiállítása 1991-ben nyílt meg a Budavári Palota A épületében, a Magyar Nemzeti Galéria rendezésében. Rövid idő múlva az intézmény Néray Katalin művészettörténész-muzeológus igazgatásával önállóvá vált, a szakember meghatározó szerepet játszott a gyűjtemény létrehozásában, felépítésében, valamint a múzeum koncepciójának kialakításában.
Muja Alban © Rosta Jószef
A kezdeti kollekció fokozatosan bővült: 1991-ben újabb 95, az 1945 utáni nemzetközi művészet köréből származó alkotást kapott meg a múzeum hosszú távú letétként a Ludwig házaspártól, majd ez gyarapodott tovább a kilencvenes évek törekvéseit bemutató művekkel, különös tekintettel a rendszerváltás után induló új generáció alkotásaira akkor, amikor 1996-ban a Kortárs Művészeti Múzeum megalapításával már lehetőség nyílt a vásárlásokra.
Az alapítás óta az intézmény legfontosabb célkitűzése, hogy a magyar kortárs művészetet bekapcsolja a nemzetközi vérkeringésbe. Ezt szolgálja a gyűjteményezési politika is: a Ludwig Múzeumban szisztematikusan gyűjtik a hatvanas évektől Közép- és Kelet-Európából származó műveket, hogy a magyar, szlovák, cseh, lengyel, román, horvát, albán, ukrán művészek munkáin keresztül egy sajátos történelmi, kulturális kontextusban tegyék láthatóvá a térség művészetét – ez a gondolatiság pedig tökéletesen illeszkedik a Müpa szellemiségéhez is. 2005-ben a költözés apropóján erről beszélt Néray Katalin a Magyar Múzeum című folyóiratban, amikor leszögezte: a Ludwig Gyűjteményből származó anyag jó része ma már beszerezhetetlen a műtárgypiacon, magyarországi jelenléte pedig az egyetemes művészet standardjának jelenléte.
A Ludwig Múzeum igazgatója, Fabényi Júlia © Szabó Júlia
Öt évvel később a múzeum akkori igazgatója, Bencsik Barnabás a Kritika című lapnak adott interjújában foglalta össze a múzeum törekvéseit: „Már nem zártak az országhatárok. Rendkívül fontos művészi teljesítmények születtek az elmúlt évtizedekben, amelyek román, volt jugoszláv vagy lengyel művészekhez köthetők. Nagyon fontos, hogy a közönség együtt láthassa ezeket, és kialakulhasson egy olyan kulturális identitás, amely nemcsak a kultúrához, hanem ehhez az egész régióhoz köthető. (…) A helyi értékek felkutatásával tudunk hozzászólni a képzőművészet globális diskurzusához.”
A Müpában lévő épületrészben méltó otthonra talált a múzeum: a tér tökéletesen alkalmas az installatív művek méltó bemutatására, de a költözésnek köszönhetően a múzeum sokkal inkább részévé vált a városlakók életének is. Míg a budai Várban leginkább a turisták látogatták, addig a Duna-parton elsősorban a magyar közönség kíváncsi a kiállításokra. „A Ludwig Múzeum a legerősebb kortárs hangon szól a közönséghez. Minden évben legalább két olyan nemzetközi csoportos kiállításunk van, amely bizonyítja, hogy a kortárs magyar művészet ma már nem számít periférikusnak. A kortárs művészet egalizált és demokratikus, a jövőnket is befolyásoló közös ügyeket helyezi fókuszba” – vélekedik Fabényi Júlia, aki 2013 óta vezeti az intézményt.
Szipőcs Krisztina, a Ludwig Múzeum szakmai igazgatóhelyettese © Rosta József
Az eltelt két évtized alatt radikálisan megváltozott a múzeumokkal szembeni elvárás: nyitott, a felnövekvő generációk művészeti nevelésére, az online tudásmegosztásra nagy hangsúlyt fektető intézménnyé vált a Ludwig Múzeum is. „A gyerekeknek még nincsenek prekoncepcióik, és nem utasítják el a kortárs képzőművészetet, az ellenérzések lassan nevelődnek beléjük. A fiatal felnőtt generáció viszont kellő támogatás hiányában nem érti vagy nem tudja értelmezni a kortárs művészeteket. Pedig ezek az alkotások mindig a jelenre reflektálnak, a közös tapasztalatokat igyekeznek megfogalmazni, épp ezért mindenkinek van hozzájuk valamilyen kötődése. Ezt próbáljuk a kiállításainkon, foglalkozásainkon keresztül átadni a látogatóknak” – mondja Szipőcs Krisztina, a Ludwig Múzeum szakmai igazgatóhelyettese.
2025-ben a gyógyítás és művészet tematikája köré épülő kiállítás, a Női kvóta második része, illetve a múlt és jövő határán létező Tajvanról szóló tárlat mellett a Marcel Duchamp-díj eddigi nyerteseinek munkáiból is látható majd egy átfogó válogatás a Ludwig Múzeumban.
A cikk eredetileg a Müpa Magazin 2024/25-ös évadának 3. számában jelent meg.