8 zenemű, amely nyáron született

Beethoven, Mendelssohn, Bartók vagy Mahler számára a nyár nemcsak inspiráló időszak, hanem a komponálás ideje is volt. Összegyűjtöttünk pár darabot, amely nyaraláson született – és mi is magunkkal vihetjük a nyárra.

„Ne törődj a kilátással, már belekomponáltam az előző szimfóniámba” – mondta állítólag Mahler egy látogatójának, aki pazar alpesi nyaralójára csodálkozott rá. Neki, ahogy sok kollégájának, a nyár a zeneszerzésről szólt. Bartók Béláról gonosz kritikusai mondták, hogy bizonyára úgy készülnek művei, hogy a nyári melegben kint hagyja a kottapapírt a kottaasztalon, és amikor a legyek telepiszkították, már csak hangjegyszárakat kell húznia a pontokhoz. Ez persze nem igaz, de az igen, hogy a forró évszakot ő is alkotással töltötte.

Ludwig van Beethoven: II. szimfónia

1802 nyarán készült, abban az időszakban, amikor Beethoven életét számos keserűség nehezítette: hallása rohamosan romlott, környezetétől egyre inkább elszigetelődött, a napóleoni háborúk feszültséget okoztak Bécs városában. Ám a II. szimfóniáról nagy csodálója, Hector Berlioz is azt mondta évtizedekkel később: ebben a darabban „minden mosolyog”. A szimfónia energiája, optimizmusa, szenvedélyes lendülete rendíthetetlen életszeretetről és erőről tanúskodik, akkor is, ha felvillannak benne sötétebb hangulatok. Egyben előfutára annak a heroikus korszaknak, amely az Eroica-szimfóniával köszönt be.

Ha már Beethovent emlegetjük, nem feledkezhetünk meg a Pastorale-szimfóniáról, amelyet talán 1808 nyarának elején fejezett be a szerző. A Pastorale-szimfónia öt tételben mesél a természetközeli, vidéki élet szépségeiről a patak csobogásán és a paraszti mulatságon át egy vihar tombolásáig, majd a megnyugvásig.

Felix Mendelssohn: Skót-szimfónia

1829 nyarán, skóciai utazása során a húszéves Felix Mendelssohn ellátogatott az edinburgh-i Holyrood-apátsághoz. A vadon benőtt romok és Mária skót királynő egykori lakhelye szimfónia komponálására ihlették. „Ma este úgy érzem, a régi kápolnában megtaláltam Skót szimfóniám kezdetét” – írta hazaküldött levelében. Bár a végül csak egy évtizeddel később, 1842-ben elkészült darab skót népdalokat nem idéz meg, mégis félreérthetetlenül északi hangulatot áraszt – és a hűvösebb nyarak szabadságát.

Szergej Prokofjev: III. zongoraverseny

A szovjet zeneszerző legismertebb zongoraversenye a festői francia tengerparton, Étretat városában született 1921 nyarán, noha az első vázlatok már 1917-ben készen voltak. A tenger moraja, a nyugalom és a játékosság, a nyár energiája érezhető a versenymű egészén, de ott ragyog benne az a jellegzetes prokofjevi elegancia és humor is, amely a neoklasszicizmusban találta meg legjobb formáját. Az ősbemutató Chicagóban hatalmas sikert aratott, és a mű azóta sem veszített népszerűségéből. Az alábbi felvételen Martha Argerich játssza a szólót.

George Gershwin: Egy amerikai Párizsban

„Miért lenne másodrangú Ravel, ha lehet elsőrangú Gershwin is?” – kérdezte a francia kolléga a fiatalabb amerikait, amikor az 1926-ban felkereste Párizsban. Két évvel később, 1928 nyarán Gershwin befejezte azt a művet, amelyet az utazás inspirált: az európai főváros zaja, ritmusa, hangulata, a taxikürtök hangja beépült az Egy amerikai Párizsban című szimfonikus darabba. „A mű egy amerikai benyomásait rögzíti, aki Párizs utcáin sétál, figyeli a zajokat, és magába szívja a francia légkört” – mondta.

Manuel de Falla: Éj a spanyol kertekben

Kevés olyan zenemű létezik, amelyből úgy árad a nyári esték fülledt hangulata, mint Manuel de Falla zongorára és zenekarra írt kompozíciójából. Az Éj a spanyol kertekben nem kizárólag 1915 nyarán készült, a fiatal művész hat évvel korábban kezdett hozzá Párizsban. A végső, zenekari forma barátja, Ricardo Viñes zongoraművész tanácsára készült. Az Éj a spanyol kertekben erős benyomásokra épülő, szinte hipnotikus hatású darab. Az első tétel a granadai Alhambrában található Generalife híres kertjét idézi meg, a második a flamenco világát, a harmadik pedig Córdoba hegyes vidékeire kalauzol.

Antonín Dvořák: Amerikai vonósnégyes

Nem az Újvilág-szimfónia az egyetlen, amelyet a cseh zeneszerző amerikai körutazása inspirált. 1893 nyarán Dvořák egy Spillville nevű, csehek lakta kisvárosban nyaralt: „Nagyon jó itt lenni, hál’istennek szorgalmasan dolgozom, egészséges és jókedvű vagyok” – írta. Azt is megállapította, hogy az Újvilágban hallott „néger melódiák” minden szempontból megfelelőek arra, hogy nagyszerű és nemes zeneműveket inspiráljanak.

Bartók Béla: III. zongoraverseny

Életének utolsó nyarán, 1945-ben, a Saranac Lake-i üdülőhely csendjében kezdte el III. zongoraversenyét Bartók Béla. A derűs és személyes alkotást feleségének, Dittának szánta, az utólag „női koncertnek” nevezett darab búcsú volt, az utolsó fellángolás gyümölcse. A versenymű erdőzsongással, elegáns, verbunkos ihlette zongoradallammal indul, a lassú tételt pedig Beethoven „hálaénekéhez” is hasonlították már. Az üdülőhelyen hallott madárhangok is felcsendülnek benne. Bartók nem tudta teljesen egészében befejezni a művet, és végül nem is Pásztory Ditta mutatta be – neki túl sok fájdalmas emléke fűződött hozzá.

Gustav Mahler: III. szimfónia

Egy kritikus egyszer megkérdezte Gustav Mahlert, miért csak szimfóniákat ír. „Egyedül nyáron érek rá komponálni, és nagyszabású műveket kell alkotnom, ha azt akarom, hogy fennmaradjon a nevem” – jött a válasz, és ez az egészséges becsvágy meglátszik az életművön. Kilenc szimfóniáján, a Dal a Földről című monumentális darabon, néhány dalcikluson és fiatalkori zsengéken túl mást nem komponált, azokhoz viszont alpesi nyaralójába vonult. Így szinte akármelyik darabja felkerülhetne listánkra: mi mégis a III. szimfóniát választjuk.

Már az első tétel is árulkodó: Pán istenség ébredéséről és a nyár bevonulásáról szól, a mű egésze pedig az élettelen anyagtól a növény- és állatvilágon át az emberi érzésekig és a transzcendens hitig mutatja be az univerzum megannyi létformáját, teremtményét és eszméjét. Az ötödik tételben felcsendülő gyermek- és női kar talán a mahleri életmű legderűsebb pillanata.