Kiss Imre, a Müpa vezérigazgatója kapta az ISPA életműdíját
2024. május 27.
Zágráb, 2010. június 5., szombat - Kiss Imrének, a Művészetek Palotája vezérigazgatójának ítélték oda Zágrábban a z életműdíjat a Nemzetközi Előadóművészeti Társaság (ISPA) éves konferenciáján. A díjat egészségi okok miatt a szombat esti záró díszvacsorán a kitüntetett leánya vette át. A konferencia témája a globalizáció és a kulturális identitás kérdése volt.
A méltatást Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója tartotta, akit 2007-ben választottak be az ISPA elnökségébe. A főigazgató kitért Kiss Imre munkásságának sokszínűségére, arra, hogy megalapította a Budapesti Tavaszi Fesztivált, a Magyar Állami Operaház és a Vígszínház menedzserigazgatója volt, majd létrehozta a Művészetek Palotáját. Korát, nemzedékét megelőzően igazi művészeti menedzserként dolgozott és dolgozik ma is - jelentette ki Kovács Géza.
A világ legrangosabb előadóművészeti intézményeit és meghatározó személyiségeit tömörítő szervezet először ítélt oda díjat közép-európai szakembernek.
Az ISPA (International Society for the Performing Arts, Nemzetközi Előadóművészeti Társaság) a világ legnagyobb és legátfogóbb nemzetközi szervezete az előadóművészet területén, székhelye New York-ban található. A non-profit szervezet, amelyet 1949-ben alapítottak, több mint 600 igazgatót, menedzsert és művészt jegyez a világ 50 országából, az összes érintett művészeti ágból. Az előadóművészet ügyét hatvan éve rendkívül nyitott szellemmel és szakértelemmel képviselő szövetség tagjai magánszemélyek, szakmai szervezetek és művészeti intézmények lehetnek a Föld minden tájáról. Képviseltetik magukat koncerttermek, fesztiválok, társulatok és zenei versenyek; állami kulturális tisztségviselők, művészeti menedzserek és más szakmabeliek, akik elkötelezettek az előadóművészetek iránt. Tagjai és választott vezetői között található a londoni Barbican Center, a Párizsi Opera, a szingapúri Esplanade Művészeti Központ igazgatója, valamint táncművészek, színészek és zenészek.
A társaság célja kiépíteni, gondozni, fenntartani és fejleszteni egy olyan, kulturális vezetőkből és szakmabeliekből álló nemzetközi hálózatot, amely az előadóművészetek ügyét megfelelő fórumokon képviseli. Mint szervezet, számtalan szolgáltatást nyújt a tagok közti információcsere, a két- és többoldalú programok segítése, valamint a kollegiális kapcsolatok kiépítése érdekében. Közgyűléseit és ezekhez kapcsolódó konferenciáit félévente tartja, a januári ülésre mindig New York-ban, a júniusira pedig változó helyszíneken kerül sor. Ezek mellett egyéb regionális találkozókat is szervez, a Művészetek Palotája pl. 2006-ban fogadta a nemzetközi előadóművészeti élet vezetőit egy háromnapos találkozóra, akkor Konrád György nyitotta meg a tanácskozást.
Idén a júniusi, zágrábi konferencia különösen fontos volt a magyar egyetemes kultúra szempontjából: a régióból elsőként Kiss Imre, a budapesti Művészetek Palotája vezérigazgatója kapta a Nemzetközi Életműdíjat (International Merit of Honor). 2010 januárjában Martijn Sanders, az amszterdami Concertgebouw volt vezérigazgatója kapott életműdíjat New York-ban.
Csonka András, a Müpa vezérigazgató-helyettese, aki részt vett a konferencián, elmondta az MTI-nek, hogy komoly viták alakultak ki a tanácskozáson. Igaz, hogy a kulturális kisebbségek folyamatosan ki vannak téve a globalizáció hatásának, de a résztvevők többsége elfogadta azt az álláspontot, hogy ez a hatás nem feltétlenül rossz, hiszen megkönnyíti a kommunikációt. Mindazonáltal meg kell előzni, hogy a kis kultúrák eltűnjenek a globalizált világban - tették hozzá.
Az ISPA év eleji közgyűlése mindig New York-ban van, a következő évközi, vagyis a 2011. júniusi tanácskozás helyszíne pedig Torontó lesz.
Forrás: MTI, Művészetek Palotája, ISPA
A ISPA életműdíjat Kovács Géza (a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója, az ISPA elnökségi tagja) ragyogó, méltató laudációja vezette fel a díjkiosztó gálavacsorán. A szöveg magyar fordítása az alábbiakban olvasható:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!
Egyszer egy művészettörténész barátom megkért, mondanám el neki, kik vagyunk mi, művészeti menedzserek? Valami olyasmit válaszoltam: afféle kerítők és egyben bábák, akiknek elvileg nem jár ki az egymásra találás izgalma, a fogantatás gyönyöre, a vajúdás fájdalma, ám tudásunkkal, tapasztalatainkkal segítjük a születést, az életben maradást. Tudni véljük, miféle pokoljárás előzheti meg egy műalkotás, egy kép, egy zenemű megszületését. Tudjuk, mennyi tanulás, kínlódás és öröm köveivel van kirakva a vágyott siker felé vezető út. És azt is tudjuk, „jaj, de széles, jaj de hosszú az az út…”.
Ha valaki birtokában van mindezen emberi képességeknek, szakmai ismereteknek és tapasztalatoknak, akkor az Kiss Imre, aki egész pályája során a művészeteket, elsősorban az előadó-művészetet szolgálta.
Mint a Budapesti Tavaszi Fesztivál alapító igazgatója korát megelőzve vert hidat kelet és nyugat között, gyakran visszacsábítva hazánkba az innen többnyire politikai okokból távozott magyar világsztárokat és nyitott ablakot Magyarország számára a világ szabadabb tájaira.
Későbbi posztjain, a Nemzeti Filharmóniánál, a Magyar Állami Operaháznál, majd a Vígszínháznál, mindenütt biztosította az alkotó légkörhöz elengedhetetlen nyugalmat és távozásakor mindig átlátható rendet hagyott maga után.
Pályáját a Művészetek Palotája koronázta meg. Az a művészeti központ, mely a régióban a posztszocialista országok közül elsőként épült és nyílt meg, mint komplex művészeti intézmény, és mely Kiss Imre irányítása révén pillanatok alatt Európa élvonalába került.
Személyiségére rávilágít egy, a szemünk előtt szinte naponta feltűnő jelenség, mely annál is inkább különös, mert az első számú vezetők szükségszerűen kerülnek munkatársaikkal alkalmanként konfliktusba, és e konfliktusok nem egyszer életre szóló keserűséget okozhatnak. Kiss Imréhez szinte naponta látogatnak el régi munkatársai a szeretet derűjével arcukon, pusztán csak azért, hogy néhány szót váltsanak régi kedves főnökükkel. E pályán mi többet lehetne remélni? Kimagasló szakmai sikereket, egyenes pályaívet és a munkatársak szeretetét.
Meggyőződésem, hogy addig lesz művészet a világon, addig születnek remekművek, katartikus előadások, míg olyan művészeti menedzserek vannak köztünk, mint Kiss Imre, márpedig egy olyan világban nem szeretnék élni, melyben nincs művészet.
Megtisztelő öröm számomra, hogy a Nemzetközi Előadó-művészeti Társaság életműdíja átadásából köszönthetem Kiss Imrét, aki egészségügyi okokból nem lehet jelen, így a jelen lévő leányát kérjük meg, vegye át az édesapja nevében az ISPA életműdíját.
Kovács Géza
Főigazgató – Nemzeti Filharmonikusok
Forrás: International Society for the Performing Arts (ISPA) kongresszusa Zágráb 2010. június 5., Díjátadó ünnepség
