Elisabeth Hauptmann és Bertolt Brecht tandrámájához Kurt Weill írt zenét. Az így keletkezett iskolaoperát (eredeti címe: Der Jasager) 1930-ban jelentették meg, és még ugyanabban az évben be is mutatták a berlini Központi Nevelési és Oktatási Intézetben. A mű alapjául egy 15. századi japán nódráma szolgál, amely azt a kérdést boncolgatja, hogy egyet kell-e értenie az embernek azzal, hogy feláldozzák a közösségért. Az iskolaopera tíz zenei blokkban egyszerű történetet mesél el: egy fiú útra kel a hegyen túlra, hogy onnan, a „nagy orvosoktól” gyógyszert és segítséget vigyen beteg anyjának. Az úton ő maga is megbetegszik. Nem képes továbbmenni, útitársai pedig nem tudják cipelni. Egyetértésével a régi „nagy szokás” szerint kivégzik: a hegyről a mélybe, a halálba taszítják.
A fiú „egyetértését" a legkülönfélébb módokon interpretálták: vallási meggyőződésként, a közösségért hozott áldozatként, az értelmetlen normákkal szembeni vak engedelmesség jeleként, a szamurájhagyomány tiszteleteként, illetve a közönség provokálásaként, ellentmondásra, vitára való felhívásként. (Brecht utóbb Aki nemet mond címmel megírta tandrámája testvérdarabját is, amelyhez már készült zene.)
Weill és Brecht iskolaoperája a reformpedagógia szellemét tükrözi: a cél az együttes zenélés és színjátszás révén a közösségi élmény és a zenei nevelés összekapcsolása, egyszersmind egy újfajta zenés színházi gondolkodás terjesztése. Az eredetileg is erre a célra íródott darabot gyakran játszották iskolákban. A laikus előadásokon megszűnt a közönség és az előadók közötti határvonal, a nézőket is bevonták a produkcióba. A korszak új médiuma, a rádió segítségével a közönség azon rétegeit is megpróbálták elérni, amelyek amúgy nemigen részesültek a kultúra áldásaiból - a mű bemutatóját élőben közvetítette a rádió.

Az Európai Hidak Fesztivál a Budapesti Fesztiválzenekar és a Művészetek Palotája közös produkciója.

Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar, Művészetek Palotája