Fekete Attila hat éve vette át diplomáját a Zeneakadémián. A Magyar Állami Operaházban a Bohémélet Rodolfójaként mutatkozott be, majd Vajda János Leonce és Léna, Gounod Rómeó és Júlia és Giordano André Chenier című operáinak férfi főszerepét, illetve címszerepét alakította. Több énekverseny díjazottja, fellépett Svájc, Japán és az Egyesült Államok számos zenei központjában. A Fesztiválzenekar közönségének 2003-ban Stravinsky Pulcinellájában mutatkozott be.
Viktor Ullmann zeneszerző és karmester 1898-ban született Csehországban. Iskoláit Bécsben végezte, Schönberg tanítványa volt, majd Zemlinsky asszisztense lett a Prágai Operaházban. Rövid németországi tartózkodás után 1933-ban menekülnie kellett. Megint Prágában telepedett le, és 1942-ben onnan deportálták a theresienstadti koncentrációs táborba. A nácik „kirakattáborában” rendszeresen rendeztek hangversenyeket és operaelőadásokat, s Petr Kien librettója alapján Ullmann ott fogott hozzá operája komponálásához. A történet Atlantisz zsarnok császáráról szól, akinek értelmetlen öldöklését a Halál is megelégeli, és sztrájkba lép. Az uralkodó először örül ennek, mert úgy gondolja, hogy katonái ezentúl halhatatlanok lesznek. Ám amikor hadserege sebesültjei hiába várják a megváltó halált, engednie kell. A Halál azonban kemény feltételt szab: első áldozatának a császárnak kell lennie.
A próbák 1944 nyarán kezdődtek el Theresienstadtban, az októberre kitűzött bemutató azonban elmaradt, mert a darabot betiltották. A közreműködők többségét, köztük Ullmannt is átszállították Auschwitzba, és a zeneszerző gázkamrában végezte életét. Hans Adler, aki ugyancsak Theresienstadtban raboskodott, 1955-ben könyvet írt a „mintatáborról”, de arra csak 1975-ben derült fény, hogy neki az Atlantisz partitúráját is sikerült megmentenie. A mű ősbemutatóját végül 1975. december 16-án tartották meg az amszterdami Bellevue Színházban. A megrázó és csodálatos operát azóta a világ számos dalszínháza műsorára tűzte.

Rendező: