A Budapesti Fesztiválzenekar és a Művészetek Palotája évente megrendezi a Mahler-ünnepet, valamint a szintén óriási sikerű zeneszerzői maratonokat, s emellett a két intézmény együttműködésében 2008 és 2010 között Mozart Da Ponte szövegkönyvére írt három operája is megszólalt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben: a Così fan tutte, a Figaro házassága és a Don Giovanni. A Figaro négy év elteltével elevenedik fel, ezúttal is Fischer Iván irányításával. A karmester-rendező a színpadon helyezi el a zenekart, ő maga kotta nélkül (!) vezényli a négyfelvonásos művet. Mint nyilatkozta, az előadás koncepciója az, hogy nincs koncepciója. Hogy ez igaz-e, döntse el ki-ki maga. Az élvezetes és szellemes előadást mindenesetre minden percében remek ötletek színesítik.
Az 1786-ban bemutatott vígopera a maga korában meghökkentően, egyúttal szórakoztatóan hathatott a színpadon - ahogyan a másik két Da Ponte-opera is -, hiszen kényes témát dolgoz fel. Az alapját képező Beaumarchais-színmű cselekménye az első éjszaka kegyúri joga körül bontakozik ki, s végül a szolgák kerülnek ki győztesen. A francia cenzúra sokáig tiltólistán tartotta a darabot, mígnem a király engedélyezte párizsi bemutatóját, de a belőle kerekedett botrány nyomán a drámaírót börtönbe csukták. Bécsben 1785-ben is tiltott darabnak számított hivatalosan, II. Józsefnek azonban nem volt ellenére a nemesi előjogokból gúnyt űző darab némiképp „áramvonalasított” formában való előadása, így az udvari librettista Lorenzo da Ponte engedélyt kapott rá, hogy opera-szövegkönyvet készítsen belőle. Már csak Mozart kellett hozzá - és a botránykőből megszületett az európai kultúra egyik örökéletű alkotása.

Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar, Művészetek Palotája