Az általában gyorsan komponáló Händel praxisában is meglepő sebességgel készült el a Herkules Szophoklész Trákhiszi nők történetére és Ovidius Átváltozásaira alapozva. 1744. július 19-én kezdte komponálni és augusztus 21-én fejezte be a teljes művet. Közben csipkelődő levelezésben sürgette Charles Jennenst, a darab (és egyben a Belshazzar című oratóriumának) librettistáját, aki nem győzte szöveggel a komponista tempóját. Az opera premierje a következő év januárjában volt a londoni Királyi Színházban, koncertszerűen, s ez előrevetítette a későbbi századok előadási gyakorlatát is. A darabot kétszer tűzték műsorra, a ma ismert „Wanton God” kórusbetét és a „Cease, ruler of the day” ária nélkül, amelyeket csak később „csatoltak” a műhöz a Theodora zárójelenetéből.
A színházba szánt, de inkább az oratórium műfajának megfelelő darabot még háromszor láthatta életében a szerző, majd - akárcsak többi, világi témájú színpadi művét - a 19. második felében fedezte fel magának a közönség. A 20. század megadta a darabnak (a többi, már-már elfeledett Händel-operával együtt) a kellő elismerést. Először a wesztfáliai Münsterben állították színpadra (1925-ben), majd az 1936-os berlini olimpián láthatta a berlini Erdőszínpad mintegy 2500 fős publikuma. Napjainkban az 1925-ös előadást szokták feleleveníteni, vagy az operaházak repertoárjának frissítése, vagy a különböző, a korszakra illetve Händelre fókuszáló fesztiválok kínálatának bővítése céljából (Párizsban 2004-ben, Bécsben 2005-ben, New Yorkban és Londonban 2006-ban mutatták be, 2005-ben pedig a hallei Händel Ünnepi Játékokon adták elő).

Az előadás előtt 18.00 órától Fazekas Gergely beszélget Vashegyi Györggyel, a bemutató karmesterével.

Rendező: Budapesti Tavaszi Fesztivál, Művészetek Palotája

Rendező: