A válogatás a karácsonyhoz kapcsolódó téli ünnepkör szokásait mutatja be. A képek és a rövid ismertetők segítségével tájékozódhat a látogató legelterjedtebb népszokásainkról: kik, mikor és milyen céllal öltöttek magukra jelmezt, énekeltek-kántáltak a karácsonyt megelőző és az azt követő napokban. Milyen eszközökkel élvezték a tél adta örömöket, végezték a téli fagyban kötelező munkákat a 20. század elején élt elődeink. Egy múltba vezető fotóalbum, amelynek lapjai nem lapozhatók, de körbejárhatók.
Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok.
A betlehemezés, a falun és városban egyaránt élő karácsonyi dramatikus játék napjainkig a legnépszerűbb népszokások egyike. Főbb mozzanatai a Szent Család szálláskeresése, valamint a pásztorok és királyok hódolata. Legarchaikusabbak az erdélyi változatok, amelyeknek egyes jelenetei egészen a 17. századig vezethetők vissza. A betlehemeseket Szlovákiában jaslicskároknak hívták.
A kolindálás máig élő, a téli napforduló ünnepéhez kötődő, pogány eredetű, de keresztény elemekkel tarkított, a nálunk honos kántálásnak megfelelő, de a regöléshez is hasonlítható román népszokás.
A regölés köszöntő, természetvarázslás jellegű, első sorban a Dunántúlon honos népszokás. Karácsony másnapjától január hatodikáig a regösök (általában fiatal legények) járták a falut, és minden háznál regöséneket énekeltek, amiért cserébe ajándékokat kaptak.
A turkajárás nem más, mint a kecskét utánzó alakoskodás.
A téli játékokat és speciális, a kemény fagyhoz kötődő munkákat a korcsolyázókról, fakutyázókról, síelőkről, szánkózókról és jéghalászokról készült fotók dokumentálják.

Rendező: Müpa