Fejezetek a zeneszerző Lajtha László életéből – kiállítás120 éve született Lajtha László
2012. március 16. - április 13.
Zászlótér
2012. június 30-án ünnepeljük Lajtha László születésének 120. évfordulóját, majd 2013. február 16-án emlékezünk meg arról, hogy 50 esztendeje (1963-ban) halt meg. A Művészetek Palotája és a Hagyományok Háza ez alkalomból rendezett közös kiállítása a Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitóhangversenye előtt nyílik meg. (A hangversenyen is szerepel Lajtha-opusz: a Hortobágy című film zenéjének hattételes szvitváltozata.)
Lajthát ma Magyarországon a legtöbben népzenekutatóként tartják számon, és csak kevesebben tudják, hogy ő volt a XX. század első felének egyik legnagyobb magyar zeneszerzője, aki a népzenekutatás mellett meghatározó tevékenységet fejtett ki a zenepedagógia és a nemzetközi kultúrdiplomácia terén is. Életében – főként Franciaországban – a nála egy évtizeddel idősebb Bartókkal és Kodállyal együtt úgy emlegették, mint „a három nagy magyar” egyikét. A kommunizmussal való szembenállása miatt műveit itthon 1948 után alig játszották, viszont 1955-ben – első magyar zeneszerzőként – a Francia Akadémia tagjai közé választották. Egyéni arculatú életművét az utóbbi évtizedekben kezdik újra felfedezni.
A március 16-án megnyíló kiállítás célja, hogy értékes, csak nehezen hozzáférhető dokumentumok bemutatásával felvillantson néhány fontos momentumot a zeneszerző Lajtha életútjából. A kiállítás több mint hatvan dokumentumot mutat be, főként fényképeket, leveleket, kéziratokat, műsorlapokat, kottaborítókat. A kiállítás anyagát Solymosi Tari Emőke zenetörténész válogatta, aki több mint két évtizede foglalkozik Lajtha László zeneszerzői munkásságával.
Rendező: Hagyományok Háza