Lehetővé válik a:
- billentyűzetek váltása, cserélése, variálása;
- billentyűzetek összekötése, szétválasztása;
- különböző hangjellegek keverése, párhuzamba állítása vagy cserélgetése;
- egyes játékok hangjának lefojtása illetve szabaddá tétele a redőnyszekrény segítségével;
- hangtartaléki tömeg fokozatos növelése vagy apasztása.
Traktúra a játszóasztalt köti össze az orgonaszekrénnyel. Feladata az információk továbbítása mechanikus, pneumatikus vagy elektromágneses megoldással.
Játékok (sípsorok) - az orgona hangzó szervei.
Aktivizálhatók regiszterekkel, billentyűkkel. Billentyű lenyomása működésbe hozza a megfelelő játékot. Az egyes billentyűzeteknek saját külön játékuk vagy játékcsoportjuk van.
A játékok alkotóelemei a sípok. Készülhetnek fémből vagy fából. A fémsípok anyaga az ón és ólom megfelelő ötvözete, formájuk hengeres. A fasípokat lapokból állítják össze, négyzetes hasáb alakúra. (8. kép) Jellemző mértékegységük a menzúra: a hosszúság és átmérő aránya. Hosszuk a hangmagasságot, bőségük a síphang telítettségét, szélerejük a hangintenzitást, egyéb alkotóelemeik a hangszínt szabályozzák. Sípsorok eltérő hangképzésmóddal, rezgésformával, hosszal és alakkal rendelkeznek, különböző az anyaguk, méretezettségük és az intonációjuk. A jellegkülönbség a hangszínben, hangtelítettségben, hangerőben, hangfekvésben mutatkozik meg.
Ajaksípok – működésük, felépítésük a furulyáéhoz hasonló, méretük 10 cm-től 10 m-ig terjed. Lehetnek nyitottak vagy fedettek (gedackt); a fedettek ugyanolyam méretek mellett egy oktávval mélyebb hangot adnak.
Nyelvsípok – a szájharmonikához hasonlóan légnyomás által megrezgetett fémnyelvecskéjük van, amihez tölcsérszerű rezonátor csatlakozik.
A sípok a szélszekrényben, illetve a szélládában állnak, ahol a beáramló levegőt szélmérővel mérik, a szél sűrűségi fokát több közbeeső állomással szabályozzák. Az egyes részművek, a sípok, sípsorok számára a szelet csúszkák elmozdításával biztosító szélládákat csúszkaládáknak hívják.
Az egyes sípok, sípsorok hangját megfelelő arányok és kellő tapasztalatok alapján állítják be, egyenlítik ki hangerő, hangszín és megszólalás szerint. Ezt az orgonaépítői munkát – annak eredményét – intonációnak hívják. Bizonyos műhelyi előkészítő műveletek után az intonáció csak az adott térben végezhető művészi tevékenység.
Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24